Chris Jericho szerint hiányozni fog – és lehet, hogy igaza van
Chris Jericho úgy érzi, amikor egyszer véget ér a pályafutása, a rajongók hiányolni fogják őt. A korábbi AEW-világbajnok évek óta rendszeresen kap kritikát amiatt, hogy sokak szerint ideje lenne befejeznie az aktív ringbeli szereplést, ő azonban továbbra is azt vallja: csak akkor fog visszavonulni, amikor ő érzi elérkezettnek az időt.
Jericho egy friss interjúban a Rolling Stoneshoz hasonlította a saját pályáját. Szerinte egy ilyen hosszú karrier természetes velejárója, hogy vannak korszakok, amelyeket az emberek szeretnek, vannak, amelyeket kevésbé, és vannak olyan időszakok is, amikor sokan azt érzik, talán jobb lenne, ha az adott előadó egy időre eltűnne. De közben mégis ott van az érzés: jó, hogy még mindig része a világnak.
Jericho úgy fogalmazott, szerinte amikor ő már nem lesz jelen, az emberek szomorúak lesznek amiatt, hogy nincs többé a pankráció körül.
A kérdés csak az, hogy a rajongók valóban Jericho jelenlegi formáját fogják-e hiányolni, vagy inkább azt a korszakokon átívelő állandóságot, amit ő képviselt.
Jericho több évtizedes pályafutása
Chris Jericho ritka figura a modern pankrációban. Nem egyszerűen hosszú ideje aktív, hanem több teljesen különböző korszakban is képes volt jelentős szereplő maradni. Ott volt a WCW cirkálósúlyú mezőnyében, a WWE Attitude Era, a Ruthless Aggression és végül a PG Era időszakában is letette a névjegyét. Az AEW indulásánál is kulcsszerepet kapott: az egyik olyan ismert név volt, aki segített komolyan vehetővé tenni az új szervezetet a tévés partnerek és a szélesebb közönség szemében.
Nem kérdés, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy Jerichót minden idők egyik legjobbjának tartjuk. Kevés pankrátor alkalmazkodott olyan látványosan a pankráció folyamatosan változó korszakaihoz, mint Jericho.
A kritika sem alaptalan
Fontos kimondani: a Jerichót érő kritikák egy része nem rosszindulatból fakad. Az AEW közönségének egy jelentős része úgy érzi, Jericho néhány története túlnyúlt, bizonyos karakterei elfáradtak, és néha túl sok képernyőidőt kapott olyan időszakokban is, amikor fiatalabb vagy frissebb szereplőknek nagyobb szükségük lett volna rá.
Jericho fiatalabb korában maga is leírta, hogy megvetette azokat a veteránokat, akik nem tudják elengedni a ringet és a reflektorfényt. Főleg akkor, amikor már csak árnyékuk önmaguknak, és ahelyett, hogy segítenék a fiatalokat, már csak elveszik tőlük az időt.
Valamilyen szinten pedig Jericho pont azzá vált, amit megvetett.
Jericho jelentősége a pankráció történetében megkérdőjelezhetetlen. Viszont az már kérdéses, hogy a hasznossága megmaradt-e.
Amikor Jericho azt mondja, hogy hiányozni fog, amikor már nem lesz ott, nem feltétlenül az aktuális karakterére kell gondolni. Hanem arra a furcsa, több évtizedes állandóságra, amit ő jelentett a pankrációban.
És ebben valószínűleg igaza van.
Mert lehet szeretni, lehet unni, lehet kritizálni, lehet vitatkozni róla. De amikor Chris Jericho egyszer tényleg eltűnik a heti pankrációs körforgásból, az egy korszak végét fogja jelenteni. Hiszen ő egy letűnt korszak egyik utolsó, még mindig magas szinten szereplő pankrátora.
