A pankráció története (2. rész) – Aranyportól a tömör aranyig (1913-1948)

Bártfi összefoglaló cikksorozatának második részében ott veszi fel a fonalat, ahol a legutóbb abbahagyta: tehát 1913-ban, Frank Gotch visszavonulása után. Ebben a részben végigvesszük a biznisz történetének talán az egyik legnagyobb változását, ami a mai napig meghatározza a pankráció képét. Kezdjük hát!

A pankráció első válsága

Folytassuk utazásunkat a profi birkózás történetébe! Mint ahogy az első részben olvashattátok (amit ezen a linken megtaláltok: https://www.szoritopodcast.hu/cikkek/a-pankrci-trtnete-1 ), a biznisz üstökösként tört felfelé a századelőn, olyan szupersztárok segítségével, mint Frank Gotch és George Hackenschimdt, viszont a két legenda visszavonulásával ez a fejlődés megtört. A pankráció a sokat emlegetett sztárerő nélkül maradt. Az egyre hosszabb mérkőzések, amik több órásra nyúltak, és főleg igazi matracbirkózásból álltak, elkezdték untatni a közönséget. Az 1914 és 1918 között tomboló I. világháború sem tett jót az iparnak, mert a nagyobb nevek önkéntesnek jelentkeztek. Még egy fontos adalék a népszerűségvesztéshez, hogy a közönség elkezdett kételkedni a mérkőzések legitimitásában. Persze, a pankrációban mindig is voltak előre megrendezett mérkőzések, már a legkorábbiak között is, amikor a cirkuszok járták az országot, és a beépített embereiket választották ki a közönség soraiból, akik természetesen lefeküdtek a birkózóknak. Viszont ekkoriban még nem ez volt jellemző. Egyszerűen azért nyúltak hosszabbra a mérkőzések, mert nem volt egy kiemelkedő tehetség, mint a két korábban említett úr, akik saját erejükből mindenkit le tudtak győzni. A sportág népszerűségén az sem segített, hogy a nagyobb sportújságok nem voltak hajlandók foglalkozni a profi birkózással, mert rangon alulinak tartották ezt a vásári szórakozást. Ekkor lépett színre három férfi, akik a feje tetejére állítottak mindent.

A Gold Dust Trio színre lép

Billy Sandow

A húszas évek elején ezt elégelte meg a birkózóból lett promóter, Billy Sandow, és elkezdett társakat keresni egy új elképzelés megvalósításához. Először a jövőbeli sztárt találta meg Ed "Strangler" Lewis személyében, aki az első nehézsúlyú amerikai bajnok volt. Lewis ekkoriban nem igazán talált munkát a nagyobb városokban, mivel a hagyományos vásári stílusú birkózást művelte a kifinomultabb „mat wrestlinggel”, azaz talajharccal szemben. Egy Kentuckyban tartott műsoron Sandow-nak szüksége volt egy birkózóra, aki egy előre lefixált mérkőzésen kikap Yussif „Terrible Turk” Hussane ellen. A választása Lewis-ra esett, aki vállalta a dolgot, mert szüksége volt a pénzre. Viszont Sandow közölte vele, hogy 20 perc alatt kellene kikapnia, mivel neki és Hussane-nak el kell érniük az utolsó vonatot, amivel még aznap elhagyhatják a várost. Lewis erre megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy ebben a formátumban nem hajlandó veszíteni. Sandow közölte vele, hogy mindegy mit mond, mert a török úgyis elintézi őt 20 perc alatt. Lewis erre csak annyit válaszolt, hogy örülni fog neki, ha megpróbálja. A mérkőzés vége az lett, hogy Lewis simán legyőzte Hussane-t. Mikor három nappal később Billy Sandow hazatért Chicagóba, már az új protezsáltja utazott vele, aki nem volt más, mint Lewis. Már csak egy igazi verőemberre volt szükségük, aki megvédi Lewist az atrocitásoktól, akár a ringben, akár a színfalak mögött. Ez az ember Toots Mondt lett, akit Farmer Burns (Lewis és Gotch tanítómestere) ajánlott Sandow-nak. Mondtról gyorsan kiderült, hogy sokkal nagyobb értéke lesz a csapatnak, mint egy egyszerű szerződtetett izom. Így a nagy hármas készen állt arra, hogy meghódítsa a világot. Toots egy 1937-es könyvben úgy hivatkozott magukra, mint a Gold Dust Trio, és a név rajtuk is ragadt.

A pankráció újrateremtése. 

Toots Mondt

A trió látta, hogy a biznisz egyre jobban lefelé tart, és attól tartván, hogy a végén éhen halnak, lépések olyan sorozatát tették meg, ami végérvényesen megváltoztatta a pankráció világát. Először is végigvették, hogy mik a biznisz legégetőbb problémái. Az első a kiszámíthatatlanság. Hogyan érhetik el azt, hogy kontrolljuk legyen az üzlet felett, ha a „véletlenen és az embereken” múlik, hogy ki nyeri meg a mérkőzéseket? Ezért elhatározták, hogy minden egyes mérkőzés győztesét előre ki kell választani, így ezt a hibát kiküszöbölik. De mi van, ha a birkózó ellenáll, és nem akar veszíteni? Akkor összerakják egy mérkőzésre Mondt-tal, aki elveszi a kedvét az ellenállástól. A második probléma a nézőszám csökkenése. Ez nagyrészt az unalmas, lapos és hosszú mérkőzések miatt volt, amelyek nem kötötték le a közönség figyelmét. Mi erre a megoldás? Mondt megteremtett egy teljesen új stílust: a "Slam Bang Western Style Wrestling"-et, ami a kötöttfogású birkózás, a catch-as-catch-can, a boksz, az amerikai futball és a fűrésztelepi verekedések (ez utóbbi ekkor igazán népszerűnek számított az alsóbb osztályok körében) stíluselemeit gyúrta egybe. Megjelentek az akkor még radikálisan új mozdulatok, mint a különféle suplex és armdrag variációk, valamint a bodyslam és a shoulder tackle, amit a futballból vettek át. Emellett magukat a mérkőzéseket is lerövidítették, ekkor vált általánossá a nem bajnoki mérkőzések esetében a 30 perces, a bajnoki összecsapásoknál az egyórás időlimit, ami az akkori közönségnek egy gyors, folyamatos akcióval teli rohanásnak tűnt. Ennek a kettőnek az egyvelege megteremtette azt a stílust, amit ma profi birkózásként ismerünk. A harmadik lépés az volt, hogy emelni kell a pankráció értékén. Ezt azzal érték el, hogy létrehozták az első szervezetet, ami elvitte a profi birkózást a burleszk színházaiból a legújabb és legnagyobb sportcsarnokokba. Folyamatosan utaztak az ország legnagyobb városai között, és leigazolták a rivális promóterek legtehetségesebb és legjobb birkózóit. Az új recept sikeres lett, és 1925-re gyakorlatilag ők irányították az amerikai pankrációt. A trió ekkor volt a csúcson; a három top szupersztárra, Ed Lewisra, Stanislaus Zbyszkora és Joe Stecherre alapozva egyre növelték a birkózás népszerűségét, amire csak rásegített a profi boksz első hanyatlása is. A mérkőzések megrendezettsége már ekkor is nyílt titoknak számított. Az egyik korabeli újságíró egy 1925-ös cikkében megkérdezett egy rajongót hogy miért nézik mégis ezt, amikor „nem igazi”. A néző válasza ennyi volt: „Pontosan tudjuk, hogy nem igazi, de nem érdekel minket ameddig jó akciót és show-t kapunk

A trió szétesése és a monopólium bukása

Ed "Strangler" Lewis

Mint ahogy az egy ilyen társulásnál törvényszerű, előbb-utóbb felütik a fejüket a belső problémák. Először Mondt lépett ki 1928-ban, miután belefáradt a folyamatos vitákba és politikai csatározásokba, amiket Sandow Max nevű testvérével folytatott. Philadelphiában új szervezetet alapított, ami megvetette a lábát az Egyesült Államok keleti partján, és amikor New Yorkra is ki akarta terjeszteni a hatalmát, megismerkedett egy helyi bokszpromóterrel, bizonyos Jess McMahon-nel, akivel hosszabb távú együttműködésbe kezdett, és akinek a fiával, Vincent James McMahon-nel később egy újabb forradalmat hoztak létre, de ez majd a következő cikkünk témája lesz.

A harmincas évek közepén Sandow és Lewis viszonya is megromlott, nagy részben azért, mert Sandow nem volt elégedett Lewis kondíciójával és kinézetével. A vita végül szakításhoz vezetett, és Sandow ezek után már nem vállalt igazán nagy szerepet a pankrációban, noha olyan későbbi bajnokok menedzsereként tevékenykedett, mint Everett Marshall és Roy Dunn.

Lewis karrierje során háromszor tartotta magánál a világbajnoki címet, amit összesen 3073 napig birtokolt, vagyis több mint 8 évig. 1935-ben visszavonult, de mint tudjuk, a biznisz nem ereszt, így 1942-ben, 52 évesen visszatért, noha egy betegség következtében szinte teljesen elveszítette a látását. 1948-ban vonult vissza végleg. Ekkor lett a magyar származású legenda, Lou Thesz menedzsere és egy új szervezet egyik szülőatyja: ez volt a National Wrestling Alliance, ami ezt követően 30-40 éven át meghatározta a pankráció történetét.

A trió széthullása után az egyeduralmuk is megszűnt, így egyre több helyi promóter próbálkozott saját szervezet létrehozásával, amelyiknek mind megvolt a saját világbajnoka. Ennek és a II. világháború pusztításának köszönhetően a biznisz ismét válságba került.

Ezzel a mostani cikkünk végére értünk. Ahogy olvastátok, ez a három ember újrateremtett mindent, és meghatározta a pankráció ma ismert arcának alapvonásait. A következő cikkben arról fogunk beszámolni, hogyan hozott egy új találmány minden eddiginél szélesebb ismertséget a birkózásnak, és hogyan hozott létre néhány promóter egy maffiaszerű szervezetet, ami 30-40 éven át szinte az egész bizniszt kontrollálta. Amiből végül kitört két önfejű ember, akik két családi alapon működő szervezetet hoztak létre, teljesen eltérő módszerekkel…