Talán furcsa ezzel kezdeni a felsorolást, de jobb tisztázni az elején néhány dolgot, ami egészen biztosan nem fog változni, ezért ne is éljük bele magunkat. Ilyen például a közelmúltban távozott birkózók és más alkalmazottak tömeges visszatérése. A 2020-as évtől újra megjelenő kirúgási hullámok és az időközben lejáró szerződések következtében számos értékes dolgozó távozott a cégtől és közülük sokan már meg is találták azt a helyet, ahol karrierjük jövőjét elképzelik. Ezért az olyan birkózók, mint például Adam Cole, vagy az FTR csapata hiába ápolnak jó viszonyt Triple H-dzsel emberi és szakmai értelemben is, őket hosszútávú szerződés köti új munkahelyükhöz. A helyzet ugyanaz William Regal esetében is, akinek tudása bár hatalmas segítség lenne a kiépülő rendszer számára, ő már elkötelezte magát az AEW mellett. Így tehát ők akkor sem tudnának egyből visszatérni a WWE-be, ha egyébként szándékukban állna. Emellett bizonyos birkózók olyan ellenérzéseket táplálnak a cég irányába, hogy azt nem oldja fel a vezetőségben történt változás. A WWE rostere pedig így is számos emberből áll, tehát nekik sem áll érdekükben tömeges bevásárlást tartani, mivel az nem kis költségekkel járna. Természetesen nem kizárt, hogy egyes pankrátorok visszatérjenek, erre később ki is térek a cikkben.

Továbbá bár könnyen megfigyelhető Triple H munkája a kreatívon, a régi NXT nem költözik a főrosterre. Bár a fekete-arany korszaknak voltak olyan sajátosságai, amik a pankráció klasszikus eszköztárához tartoznak és így bárhol jól alkalmazhatóak, azért a főroster mégis egy más kávéház. Bár a Hunter-féle NXT kétségkívül egy színvonalas műsor volt, több eleme is a hardcore nézők számára volt igazán élvezetes. A főrosteren számos szempontnak kell megfelelni, például a marketingnek, illetve egy jóval szélesebb közönség számára kell adást gyártani. Emellett pedig a heti adások tartalmát illetően a USA Network-nek, és a FOX-nak is van beleszólása. Nem szabad elmenni amellett sem, hogy az NXT bizonyos mértékig mindig is egy fejlesztő részleg volt. Így aki ott igazán kiemelkedett, az később felkerült a főrosterre, ez pedig egyfajta frissességet biztosított a műsornak, a nézők nem igazán tudtak ráunni egy pankrátorra sem.

 Most, hogy mindenki kedvét elvettem, jöjjenek azok a dolgok, amik szinte egészen biztosan változni fognak. És összességében elmondható, hogy rendkívül pozitív fejlemények állnak előttünk.

Motivált dolgozók, jobb öltözői hangulat

 A Fightful nemrég lehozta a hírt, hogy a pankrátorok többsége megkönnyebbült, mikor Vince McMahon távozott a kreatív csapat éléről. Ez nem túl meglepő, mivel korábban minden egyes ötletnek rajta kellett keresztülmennie, nagyon határozott elképzelései voltak és hajlamos volt az utolsó pillanatban meggondolni magát. Ez a kiszámíthatatlanság természetesen rányomta bélyegét a kreatív csapat és a birkózók motivációjára is. Az írók jogosan tehették fel a kérdést: Miért erőltessék meg magukat, ha könnyen lehet, hogy munkájukat az utolsó percekben a kukába dobják? A birkózók számára pedig szinte elérhetetlen álom volt az önmegvalósítás, hiszen Vince McMahon-nak nagyon konkrét ötletei voltak azt illetően, hogy ki hova kerüljön a cardon, mit mondjon, mit csináljon, hogy nézzen ki. Ha nem győzted meg már a legelején, később nagyon nehéz volt kitörni a skatulyából. A legtöbb pankrátor már dolgozott Triple H alatt az NXT-ben, ott pedig nagyon pozitív kép alakult ki bennük az új vezetőről. Nyilvánvalóan senki sem lesz teljesen szabadjára engedve, hogy azt és úgy csináljon ahogyan csak szeretné, de Hunter nagyon jól tud a birkózók erősségeire építeni és nyitott arra, hogy meghallgassa az ötleteiket. Utóbbit már meg is erősítette egy nyilatkozatban. Tehát a korábbiaktól eltérően most már nem egyetlen ember víziója fog érvényesülni. Összességében elmondható, hogy egy kiegyensúlyozottabb, hívogatóbb munkakörnyezet van kialakulóban. Ezt bizonyítja az is, hogy a Summerslamen visszatérő Dakota Kai-nak még idén járt le a szerződése és újat kötött, az új nevet kapó Iyo Sky pedig már fél lábbal Japánban volt. Azonban láthatóan Triple H személye garancia számukra arra, hogy érdemes maradniuk.

Élő, lélegző karakterek

 Ez lényegében az előző pontból következik. Azáltal, hogy nagyobb teret kapnak birkózók, könnyebben belevihetik valós személyiségüket a karakterbe. Ennek jeleit már a közelmúlt adásain is láthattuk. Riddle és Becky Lynch promói alatt is úgy tűnt, mintha levették volna róluk a szájkosarat. Már több helyen is megerősítették a hírt, hogy a WWE ezentúl kevesebb előre megírt szöveget ad majd a birkózóknak és inkább hagyja, hogy azok maguk alakítsák a mondanivalójukat. Ez pedig a hétköznapi nézőknek is szembetűnő lehet, ugyanis látványosan jobban élvezik a munkát és az élettel telibb karakterek a nézőket is könnyebben bevonzzák a történésekbe.

Többeknek jut hely az asztalnál

 Ez a pont valójában még eléggé kérdőjeles, és csak jóval később derül ki, hogy igaz-e. Ugyanakkor jó okunk van azt feltételezni, hogy az új vezetés alatt kevesebb kiemelt egyszemélyes projekt lesz. Vince McMahon a klasszikus magas, izmos, impresszív külsőt preferálta a birkózóknál és kevesen voltak azok, akik ezen tulajdonságok bármelyikének hiányában felkerültek a legmagasabb polcra. Emellett pedig minden korszakban megvolt az az egy birkózó, aki Vince kiemelt figyelmét élvezte és a cég arcává vált. Félreértés ne essék, a pankrációs műsorok card-jára jellemző hierarchia így is megmarad, továbbra is lesznek lowcarderek, midcarderek és main eventerek. Bizonyos birkózók, mint például Roman Reigns és Theory pedig a változások ellenére is kiemelt projektek lesznek, de valószínűleg nem egyetlen ember köré fog koncentrálódni az összes terv és többeknek adatik meg a lehetőség, hogy feljebb lépjenek. A Triple H-féle NXT-t is inkább az jellemezte, hogy több pankrátor kapja meg a reflektorfényt, akik közül a nézők majd kiválaszthatják kedvencüket. Így például egy kisebb méretű birkózó is a legnagyobbak között találhatja magát, ha egyébként a promo skilljei vagy egyéb képességei kiemelkedőek. Jó példa erre Adam Cole, akinek tavaly járt le a szerződése a cégnél és válaszúthoz érkezett a jövőjét illetően. Triple H sokat látott benne, és az NXT egész történelmének egyik legmeghatározóbb alakjává vált, mivel annak ellenére, hogy pankrátorokhoz képest abszolút nem volt magas és a fizikuma sem volt kiemelkedő, elképesztően bánt a mikrofonnal rendkívüli karizmával rendelkezett. Vince McMahon azonban nem látta elegendőnek ezeket a képességeket és egy olyan tervet tett le Cole-nak, hogy az inkább a távozás mellett döntött. Könnyen elképzelhető az is, hogy egyes Hunter által kiszemelt és támogatott emberek (pl. Seth Rollins, Kevin Owens, Ciampa) most jobban előtérbe kerülnek. Mindenképpen érdemes lesz figyelni az ehhez kapcsolódó fejleményeket, ugyanis régóta fennálló vita mind a nézők, mind a szakértők között, hogy mennyire számít egy birkózónál a mérete és kell-e, hogy mindig legyen egy arca a cégnek? Talán most majd választ kaphatunk ezen kérdésekre.

Egy kis arany és fekete

 Bár a cikk elején azt írtam, hogy az NXT 2.0 nem fog eltűnni (és ez így is van), azért a fejlesztő branden is lesznek majd változások. Dave Meltzer értesülései szerint Triple H szeretne néhány dolgot visszacsempészni az NXT fekete-arany korszakából. Napvilágot láttak olyan hírek is, melyek szerint Hunter szeretné, ha a feltörekvő pankrátorok többet birkóznának veteránokkal, így segítve elő fejlődésüket. Erre korábban is voltak próbálkozások, gondoljunk csak a Grayson Waller-AJ Styles feud-ra, vagy Natalya szerepléseire, azonban ezek csak alkalmi megjelenések voltak. Valószínűsíthető az is, hogy a rajzfilmbe illő gimmickek (Axiom, Wendy Choo) hamarosan eltűnnek. Ezek jellemzően Bruce Prichard nevéhez köthetők, aki bár még mindig a kreatív részleg része, de már nem Hunter felett áll és mivel még a McMahon rezsim egyik oszlopos tagja volt, valószínűleg megpróbál majd alkalmazkodni új főnökéhez.

 Várhatóan az NXT jobban fel fogja készíteni a fiatalokat a főrosterre. Korábban mikor Triple H állt a Talent Relations élén, Vince McMahon pedig a kreatív osztályt vezette, visszatérő probléma volt, hogy a két embernek eltérő koncepciója volt az adott birkózó esetében. Az NXT-s környezet segítőkész volt abban, hogy kiemelje az erősségüket és elrejtse a gyengeségüket amennyire csak lehet. Ám a main rosterre kerülve gyakran teljesen újracsomagolták őket és az sem lett kellően bemutatva, hogy kik is ők, illetve mit csináltak korábban. Vegyük például a tavaly távozó Karrion Kross esetét. Debütálását követően rövid időn belül az NXT csúcsán találta magát és egy sérülést követően másodszor is megszerezte az NXT bajnoki övet. A megjelenése impresszív volt, karizmának sem volt híján a ringben és a mikrofonnal pedig hozott egy nagyon korrekt standard szintet. Kisugárzása és erősségei ellenére viszont előfordult, hogy valamiért elveszik a varázsa. Az NXT-ben ezt azonban orvosolni tudták a köré épített misztikus karakterrel és az ehhez járó füst- és fényjátékkal, leginkább pedig azzal, hogy ott volt mellette egy másik karakter, Scarlett Bordeaux. Nem vett részt meccsben minden heti adáson, ezzel is megőrizve a karakter misztikumát, rejtélyességét.  Még bajnoki regnálása alatt fokozatosan próbálták felhozni a RAW műsorára, ez viszont hamar katasztrófába torkollott. Komolyabb felvezetés nélkül egy mérkőzésbe került Jeff Hardyval, aki ellen vereséget szenvedett. Rögtön a főrosteres debütálásán. Emellett elvették mellőle Scarlettet (aki egyébként a való életbeli párja), a szürke fényt és a füstöt és egy nevetséges bőrmaszkot kapott. Ez a vereség a NXT-s munkájára is rányomta bélyegét, hiszen ott még veretlen bajnok volt, de úgy tért vissza, mint akit úgy ver meg a midcarder Jeff Hardy, hogy még az erősségeit sem igazán tudja megvillantani. Kross sajnos nem is sokáig maradt a cégnél.

 Azonban így, hogy ugyanaz az ember áll mind az NXT-s, mind a főrosteres kreatív élén, elkerülhetők a különböző elképzelésekből adódó problémák és így a fiatalok valóban arra készülhetnek fel, ami a RAW és a SmackDown adásain fog majd rájuk várni.

Érdekesebb adások

 Írhatnám azt is, hogy jobb adások, de ez nyilván szubjektív. Bár a legutóbbi RAW nézőszámai ezt alátámaszthatják, azonban még közrejátszik a változások miatt fennálló nagy érdeklődés. Ami biztos, hogy a kreatív részleg tagja Paul Heyman is, akinek a fejéből számos zseniális és számos őrült ötlet pattant már ki így mondhatni az érdekes adások garantáltak. Várhatóan Triple H vezetői munkája merőben más lesz, s így a rövidtávú tervek és a gyors irányváltások helyét átveszi a hosszútávú történetmesélés és karakterépítések. Továbbá úgy hétfői RAW után úgy tűnik, Hunter nagyobb hangsúlyt fektet majd a midcard övekre és várhatóan a tag team divízió is kicsit több figyelmet fog kapni. Figyelembe véve, hogy az Intercontinental Championship birtokosa egy kifejezetten Triple H-projekt birkózó ez rendkívül izgalmas fejleményeket hozhat magával.

 A múltheti RAW és SmackDown, valamint a Summerslam még a Vince McMahon által felvezetett sztorik és eredmények mentén zajlott, az eheti adások pedig ennek az utóhatásai, de a megvalósításon már érződött az irányváltás. Érdemes az elvárásainkat az észszerűség keretei között tartani, mert mint ahogy az elején írtam, nem fog jövő héten ideszerződni a fél wrestling világ és nem közös ppv az AEW-val. Ugyanakkor látni kell, hogy az új status quo vonzó a pankrátorok számára. Meglepődnék, ha Tyler Breeze nem térne vissza hamarosan és állítólag Sasha Banks és Naomi esetében közel a megegyezés, amellett, hogy Johnny Gargano az NXT korábbi ikonja is egy csábító lehetőségként tekinthet az új WWE-re. A jövő történeteit és birkózóit tekintve szükségszerűen lesznek majd hibák és a változások sem fognak mindenkinek tetszeni, azonban az eddig megvillantott teljesítmény alapján mindenképpen úgy gondolom, hogy van okunk bizakodni.