Érdekes dolgok történnek az NXT-ben, és azon kívül is. A WWE változtatott a más szervezeteket érintő politikáján, és viszonylag sok együttműködésnek lehetünk most tanúi. De mi változott, és mit várhatunk pontosan ezektől az együttműködésektől?

 A Vince McMahon által irányított WWE egészen máshogy viszonyult a többi wrestling szervezethez. Az ő filozófiájának a lényege az volt, hogy a WWE egy minden más hasonló cég fölött álló brand, ez a pankráció legnagyobb színpadja, hozzájuk képest mindenki más legfeljebb alternatíva, nem pedig konkurencia. Ebben pedig tulajdonképpen igaza is volt, hiszen a WWE toronymagasan a piacvezető, a legtöbb tehetség náluk halmozódik fel és a pankrációt alapvetően nem követő emberek is rájuk asszociálnak a műfaj hallatán. Ezt a hozzáállást húzza alá az is, hogy Vince McMahon konzekvensen a „sports entertainment” kifejezést használta a „professional wrestling” helyett. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy azért nem volt példátlan az együttműködés más szervezetekkel, erre a legjobb példa pedig az All Japan Pro Wrestling-gel való kooperáció. Ez viszont egy rendkívül speciális helyzet volt, hiszen az AJPW egy másik wrestling kultúrát képviselt, és soha nem is jelentett bármilyen konkurenciát a WWE-re nézve.

 Ugyanakkor már a McMahon-rezsim alatt is láthattuk, hogy Triple H ezen a téren is más gondolkodásmódot képvisel. Korábban a development osztályt vezetve, az NXT-t menedzselve ő foglalkozott a cég expanziós politikájával is. Valószínűleg sokan emlékeznek arra, hogy a korábbi terve egy globális NXT-hálózat létrehozása volt (ennek volt része az NXT:UK projekt is), ezáltal pedig minden kontinensen lenne egy „bázisuk”, ahol felgyűlnek a helyi tehetségek. Viszont okosan felismerte azt, hogy a WWE-nek sem érdeke, hogy kinyírja a lokális indy-ket, inkább becsatornázta őket a rendszerbe. Kifejezetten szoros volt az együttműködés a Gabe Sapolsky-hoz köthető szervezetekkel, az EVOLVE-val és a Dragon Gate USA-el. Ezeknek a kapcsolatoknak a lényege az volt, hogy ezen indy top arcai egyenesen a WWE-ben kötnek ki, cserébe platformot kapnak a WWE Networkon és több esetben érkeztek hozzájuk NXT-s birkózók is. Lényegében egyes promoterek jelentős versenyelőnyre tettek szert azáltal, hogy kompromisszumokat kötöttek a WWE-vel. De hasonló volt a helyzet Európában is. Az NXT:UK roster legtöbb tagjának nem volt exkluzív WWE-s szerződése, az angol PROGRESS és a német WXW pedig kiemelt partnerek voltak.

 A legizgalmasabb azonban mégis a mostani TNA-s kollaboráció. Jordynne Grace már az idei Royal Rumble-ön is meglepetés résztvevő volt, de a közelmúltban az NXT női bajnokát Roxanne Perez-t hívta ki a címért, és ahogyan az eheti NXT-n bejelentették, további átjárás lesz a két roster tagjai között. Ráadásul az események felpörögtek, a közönségtől jó reakciókat kapnak, illetve egyéb szervezetekben is felbukkannak WWE-s birkózók, például Iyo Sky a Marigold Summer Destiny gálán. De említhetnénk Shayna Baszler korábbi HOG szereplését, vagy Shinsuke Nakamura tavalyi meccsét Great Muta-val. Ezekben a szereplésekben több közös elem is van, de a legfontosabb: mindegyik másik szervezet kisebb, mint a WWE, és így is pozícionálja magát. Még a TNA is. Ez pedig új lehetőségeket nyit meg számukra.

 Maga a „Forbidden door” koncepció nehéz helyzetbe hozza a bookert, és bár lehetőséget ad arra, hogy jó történeteket lehessen elmesélni, és jó bizniszt lehessen csinálni, az esetek többségében egyszerűen nem éri meg belevágni. A kicsi indy promóciók persze rászorulnak az együttműködésre, de a nagyobb szervezetek esetében két fő problémával állunk szemben: 1. Egy másik brand birkózóját be kell járatnod, meg kell ismertetned a saját nézőiddel. Ez pedig a saját birkózóid idejéből vesz el. 2. Egyik promoter sem akarja, hogy a birkózója gyengén nézzen ki a másikhoz képest, így pedig többnyire valami megúszós befejezést kell találni a meccsnek. Előbbire jó példa az AEW és a NJPW együttműködése. Alapvetően az a helyzet áll fent, hogy a New Japan-nek eleve nagyobb szüksége van a közös munkára, de a nagyobb gond a megvalósításban van. Az tény, hogy az AEW nézőinek majdnem egészét egy hardcore közeg alkotja, akik követik a NJPW történéseit is, vagy legalább tisztában vannak a fontos birkózóikkal és történeteikkel. Viszont nem is tettek kísérletet arra, hogy az esetleges casual nézők számára bemutassák a japán sztárokat, legalább annyit elmesélve, hogy miért különlegesek. Valamint a FD gálák eredményei sem bírnak olyan jelentőséggel, amiből a birkózók profitálni tudnának.

 De ebben a cikkben a WWE és a TNA kapcsolatára szeretnék fókuszálni. Mivel egyelőre keveset láttunk belőle, azt nem lehet kijelenteni, hogy „ők most megmutatják hogyan is kell Forbidden door-t csinálni”, de jelen állás szerint ígéretes, amit csinálnak. Ennek pedig több oka is van. Először is, ahogy fentebb említettem, a TNA nem egyenrangú fél, de ez nem jelenti azt, hogy emiatt rosszul jönnének ki az együttműködésből. Jordnynne Grace ugyanis a meccsben a vereség ellenére abszolút egyenrangú ellenfele volt Roxanne-nek.            Az pedig valószínűsíthető, hogy Jordynne következő ellenfele Tatum Paxley lesz, aki nem egy top név az NXT-ben, így neki és a WWE számára sem okoz gondot, ha vereséget szenved egy TNA gálán. Ezzel pedig fel is oldották a fentebb említett problémát a mérkőzések eredményét illetően.

 Ami a külsős birkózók bemutatását és prezentálását illeti, az ugye eléggé szembetűnő, hogy a Forbidden door kinyitása az NXT-ben működik. A főroster most rendkívül telített, még a WWE-s birkózók book-jára is figyelni kell arra vonatkozóan, hogy mindenkinek kellő adásidő jusson. Ráadásul a main roster szintje már tényleg összehasonlíthatatlanul másik kategória a TNA-hez képest. A másik fontos tényező, hogy az NXT adásait nem lepték el a TNA birkózói. Egyelőre keveset láttunk belőlük, és igyekeztek bemutatni, hogy pl. Jordynne miért különleges.

 Azt nem állítom, hogy a két cég közti együttműködésre „szükség van”, olyan értelemben, hogy enélkül nem tudnának önállóan minőségi adásokat gyártani. Ugyanakkor mindkét félnek van mit nyerni a közös munkából. A WWE a tavalyi év végén kötött szerződést a CW-vel, aminek értelmében az NXT adásai októbertől az ő csatornájukon lesznek láthatók. Ezért pedig jól jön számukra, ha kicsit növelni tudják azt a nézettséget, ami egyébként is kifejezetten erős mostanában (a Dynamite-hoz közeli számokat hoz). Emellett pedig talán senki nem gondolja hot take-nek azt, hogy Jordynne a szerződése lejártát követően könnyen a WWE-ben köthet ki. Ez a WWE számára értelemszerűen jó, mert egyrészt így talán még könnyebben meg tudják majd szerezni, másrészt nem kell majd a nulláról felépíteni. De Jordynne is jól járhat, mivel így, hogy láthatóan bizonyított, ő maga is jobb feltételeket tud majd kialkudni magának a tárgyalások során. A TNA pedig nyilván még jobban jár a kollaborációval, hiszen a WWE-s birkózók szereplése (még, ha csak az NXT-sekről beszélünk is) nézettségnövekedést jelenthet az Impact adások számára, és a nagyobb neveiknek is jót tesz, ha nem csak a saját rosterük tagjaival mérkőzhetnek meg. Ez a TNA esetében most kiemelt jelentőséggel bír, mivel a közelmúltban komoly lehetőségeket szalasztottak el. Az új tv-s szerződés megkötését követően még az is felmerült a különböző wrestling újságíróknál, hogy ha nem fordulnak meg az AEW negatív tendenciái, a TNA pedig okosan építkezik, akkor idővel akár a második számú pankrációs szervezet pozíciójára is pályázhatnak. Az esélyt azonban elhalasztották és Scott D’Amore menesztésével végleg lecsúsztak arról, hogy éljenek a lehetőségekkel.

 Az együttműködés kapcsán még nem tudjuk hova lyukadunk ki. Azt látjuk, hogy valami elkezdődött és egy ideig viszonylag nagy átjárás lehet a két brand tagjai között. Talán az sem kizárható, hogy ami most történik, egy közös gálában csúcsosodik ki, de ez tényleg csak spekuláció. És bár a kollaboráció akár hosszú távú is lehet, a jelenlegi intenzív átjárás minden bizonnyal csak időszakos lesz, és nem lesz mindennapos, hogy más szervezetek birkózói jelennek meg WWE-s adásokon.

 A másik terület, amivel érdemes foglalkozni, az a WWE-s pankrátorok megjelenése a TNA-nél is kisebb cégek esetében. Itt elsősorban a fentebb említett expanziós politikához érdemes visszanyúlni. Tehát a WWE-nek jól jön, ha a bizonyos indy promóciókkal jó viszonyt ápol, ezzel esetlegesen becsatornázva őket az utánpótlás rendszerükbe, vagy előnyt szerezve a területet érintő terjeszkedést illetően. Ha megnézzük mely roster tagok vesznek részt a kisebb promóciókat érintő kollaborációban, jól látható, hogy egyáltalán nem top arcokról beszélünk. Tehát, ha például Shayna Baszler elmegy egy amerikai indy promócióhoz, akkor nem sérül senkinek a presztízse. Shayna egy stabil midcarder marad, a WWE fenntartja felsőbbrendűségét, az indy cég pedig egy számára nagyon értékes névhez jut. Már csak azért is nagyon értékes számukra, mert egyrészt a kis szervezeteknek hatalmas károkat okozott a pandémia és a kapcsolódó lezárások, valamint az AEW megjelenése is feltornázta a független birkózók árait. Megint más a helyzet például Iyo és Nakamura esetében. Bár ők magasabb profilú pankrátorok, egy másik kontinensen vendégszerepelnek, ez pedig egyrészt még az amerikai smark nézők jelentős részéhez sem jut el, másrészt ezek a szervezetek még közvetetten sem jelentenek bármilyen konkurenciát a WWE számára, harmadrészt pedig csak még jobban aláhúzza a globális terjeszkedési terveket. Ráadásul június 16-án várható egy bejelentés a NOAH-val való együttműködés kapcsán. Ez kifejezetten érdekes, ugyanis a WWE korábban megpróbálta felvásárolni a céget, hogy az alapját képezze a (az ekkor még NXT-s) japán terjeszkedéshez.

 Kétségkívül izgalmas időket élünk ezen a téren is, de ne várjunk radikális fejleményeket. A WWE megítélése jelenleg nagyon jó a közvéleményben, és erre is ráerősítenek az ilyesféle együttműködésekkel. És tényleg alapvetően megváltozott a hozzáállás a műfaj reprezentációját és a bizniszben elfoglalt pozíciót illetően. A kisebb, helyi kollaborációk akár még gyakoribbá válhatnak, de ebből mi keveset fogunk látni, mivel ezek egyirányúak. Az AEW-el való közös munkát illető spekulációkat pedig nem érdemes komolyan venni. A gyakorlatban ez nem érné meg egyik szervezet számára sem, mert még, ha hajlandóságot is mutatnának ezirányba, egyszerűen összeférhetetlen elképzelésekkel rendelkeznének az együttműködést illetően.