A pankráció története VII. rész – A gyerekbarát valóság

A WWE-nek sikerült megvédenie magát a Kongresszusi vizsgálóbizottság előtt a Benoit-eset kapcsán. De ahogy láthatjuk, a pankráció imázsa romokban hevert ismét. A szervezetnek a saját túlélése érdekében változtatnia kellett a terméken. Vince McMahon és csapata a megoldást két dologban találta meg: a PG-besorolású műsorok gyártásában és a WWE Wellness Politikájának megerősítésében.

Vegyük először a smark rajongók közötti legnagyobb szitokszóvá váló PG esetét. A WWE a probléma megoldását abban látta, hogy szép fokozatosan elkezdett eltávolodni az Attitude és a Ruthless érákra jellemző provokatívabb, véresebb terméktől, és visszatért a pankráció gyökereihez. Hiszen amióta a műfaj a XIX. század óta létezik, a legfőbb célközönség mindig is a családok, valamint a kisgyerekek voltak. Így 2008 nyarára a termékből minden olyan elem távozott, ami az Egyesült Államok televíziózásában használt besorolási rendszer PG-TV kategóriájába, azaz 12 év alatt szülői felügyelet ajánlott osztályba már nem fért bele. Így a káromkodás, a vérzés, a szexuális töltetű tartalom. Erre a lépésre feltétlenül szüksége volt a WWE-nek, hiszen a 2000-es évek közepére teljesen megváltozott az amerikai társadalom hozzáállása ezekhez a dolgokhoz. Sokkal komolyabban vették a gyermekek védelmét, mint azt korábban bármikor, ami a 1970-es, ’80-as, ’90-es években belefért a gyermekeknek szóló tartalomba, az erre az időszakra már csak TV-14, azaz 14 éven aluliak számára nem ajánlott, sőt egyes tartalmak TV-MA, azaz 17 éven aluliak számára nem ajánlott kategóriába kerültek át. A WWE 2008. július 22-én minden egyes termékét PG-TV-re soroltatta át. Ezzel kezdetét vette a PG-éra. Aminek a zászlóvivője John Cena lett, aki a smark közönség szemében a szervezeten belüli minden rossz egyszemélyi megtestesítőjévé, míg a kisgyermekek és az átlagos nézők szemében egy hőssé és amerikai idollá vált.

Viszont a PG-re való váltás a rajongók körében és a cégen belül is felháborodást és nemtetszést váltott ki. A rajongók nehezen tudták elfogadni, hogy az a termék, amin felnőttek az Attitude és a Ruthless idején, nem létezik tovább, míg a cégen belül egy nagyon hangos szószólója lett az ellenállásnak. Batista, aki erre az időszakra a szervezet egyik legnépszerűbb birkózója lett, egyszerűen nem találta a helyét az új rendszerben. Olyannyira nem, hogy amikor legszorosabbak voltak a PG-időszak megkötései, 2008 novemberében Chris Jerichóval mérkőzött meg a RAW főmérkőzésén a ketrecben. Batista régimódon pengézett, hogy egy kis vérrel színesítse a mérkőzést, ami ekkor már bőven tilos volt.

A következő hétfő este Vince berendelte őt Jerichóval, Dean Malenkóval, aki a mérkőzés agentje volt, és Mike Chioda bíróval az irodájába. Miután megmutatott nekik egy olyan felvételt, amin tisztán látszik a pengézés művelete, Batistát megbüntette 100 ezer dollárra, Jerichót, Malenkót és Chiodát pedig fejenként 5-5 ezer dollárra. Batistában egyre erősödött az az érzés, hogy a PG megöli a pankrációt, mint művészeti formát, ami végül oda vezetett, hogy 2010-ben elhagyta a szervezetet.

A másik megoldás az imázs helyreállítására pedig a Wellness program megreformálása volt. A WWF/WWE-ben már korábban is jelen volt egy drogtesztelési program, már 1987-ben is. Majd az 1991-es szteroidbotrány után pedig független szűrést is bevezettek, igaz ezt 1996-ban felfüggesztették. 2006 februárjában, 2 hónappal Eddie Guerrero tragikus halála után bevezetésre került a WWE szereplői Wellness program.

A programban minden teljes idejű, a WWE műsoraiban szereplő személy kötelezően részt vesz. Ami abból áll, hogy minden szereplőnek kötelezően részt kell vennie egy évben 4 véletlenszerű időpontban tartott tesztelésen, ahol kiszűrik a rekreációs drogokat, a receptre kapható gyógyszereket és a teljesítménynövelő szereket, valamint 2010 óta az izomlazítókat is. Ha a talent vét a programban megfogalmazott szabályok ellen, első alkalommal 30 napra felfüggesztésre kerül fizetés nélkül, második alkalommal 60 napra, harmadik alkalommal pedig megszüntetésre kerül a WWE-vel lévő szerződése. Ami nagyon fontos, hogy ezeket a szűréseket mind egy külsős cég végzi, valamint nem vonatkozik a cég part-timer alkalmazottjaira.

A 2009-es év nagy részét John Cena és Randy Orton viszálya tette ki a WWE bajnoki címe körül. Míg a Nehézsúlyú világbajnoki cím körüli viszály fő kulcsfigurája CM Punk volt, aki először Jeff Hardyval került viszályba, majd pedig Undertakerrel, aki az év Mániáján lebirkózta minden idők legjobb meccsét Shawn Michaels-szel. Punk egy újfajta birkózó prototípusa volt, az első, akinek az indi generáció tagjaként sikerült az áttörés a WWE kötelékében. Azonban azután, hogy lezárta viszályát The Undertakerrel, kicsit visszább került a ranglétrán. Az egyébként kiváló The Straight Edge Society sztoriline-nal töltötte a 2009-es év végét, majd 2010 nagy részét, év végén viszont egy csípősérülés a ringen kívülre száműzte.

Eközben 2010. február 23-án debütált a WWE NXT műsorának eredeti változata, ami egy valóságshow-szerű újszerű megközelítése volt a wrestlingnek. Az első szériában szereplő birkózók nagy szerepet kaptak az év sztorivonalában. A június 7-ei RAW az első évad lezárta után a győztes Wade Barrett és a birkózók, akik az adásban szerepeltek, megtámadták a főmérkőzésben szereplő John Cenát és CM Punkot.

Az év nyara a Nexus és a főroster birkózói közötti feudról szólt, aminek fő mérkőzésén a Cena által vezetett csapat legyőzte a Nexus-t, a sztori ekkor elkezdett kifulladni, annak ellenére egészen az év végéig eltartott, amikor is Barrett a WWE bajnoki címét vette célba sikertelenül. Végül pedig az év végi TLC-n Cena lezárta a Nexus történetét, amikor is legyőzte Barrettet a main eventben.

Ez a próbálkozás is azért történt, mert egyszerűen a WWE utánpótlás-nehezségekkel kezdett el küzdeni az évtized során. A territóriumi rendszer szinte teljes megszűnése, valamint a WCW és az ECW bezárása után elapadt a fiatal birkózók sora. Míg a WWE ekkoriban az indi típusú, azaz alacsonyabb, kisebb izomzatú és atlétikára építő birkózókkal még nem akart foglalkozni.

2011 nyarára a WWE elvesztette Edge-et, aki nyaksérülése miatt ideiglenesen visszavonult, Batistát, Shawn Michaelst, aki szintén visszavonult, valamint Triple H és The Undertaker is egyre inkább csak part-timerekké váltak. Míg az új birkózóik egyszerűen nem tudtak tovább lépni a midcardnál, hiába volt akár világ- vagy WWE-bajnoki futásuk is, mint The Miznek vagy Dolph Zigglernek.

Így fordulhatott elő, hogy a 2011-es Capitol Punishment nevű PPV-n John Cena a középszerű midcarder veteránnal, R-Truth-tal vívta a főmérkőzést. Őt követően CM Punk volt az első számú kihívó a WWE bajnoki címért, és ekkor történt valami, ami Punkot a közel megasztárságig emelte.

Ez volt a legendás Pipe Bomb, a worked shoot promo, amiben Punk minden olyan problémára kitért, ami akkor foglalkoztatta a smarkokat, és az ezt követő Summer of Punk. Hirtelen minden szem Punkra, Cenára és a 2011-es Money In The Bankre szegeződött. Mivel azon az estén járt le Punk WWE-vel kötött szerződése. Punk nyert, és így távozott a cégből a WWE bajnoki címével együtt.

Ebben hatalmas lehetőségek lettek volna még nagyobb érdeklődést generálni, azonban a WWE egy sor rossz döntést hozva kihagyott egy kiváló lehetőséget. Először is túl gyorsan hozták vissza Punkot, hiszen mindössze 2 hetet volt távol, majd pedig a Summerslamen, ahol miután címegyesítő mérkőzésben legyőzte John Cenát, Kevin Nash megtámadta, majd Alberto Del Rio beváltotta a MITB táskáját rajta.

Óriási hiba volt, hiszen sokkal több potenciál lett volna ebben a történetben, ennek ellenére Punk kihűlt. A WWE megpróbált gyorsan tüzet oltani, és a Survivor Seriesen visszarakta Punkra az övet, ami már csak eső után köpönyeg volt. A lehetőség elszalasztódott.

Punk ezután 2012-ben végig magánál tartotta a címet összesen 434 napon keresztül. A bajnoki futás során különböző ellenfelekkel került viszályba: Del Rio, Dolph Ziggler, Chris Jericho, Daniel Bryan, végül pedig Ryback ellenében zárta.

Annak ellenére, hogy gyakran magas színvonalú mérkőzéseket birkózott, a WWE soha nem kezelte Punkot main eventként. Viszont a 2013-as év is erősen nézett ki a hangtalanok hangja számára, hiszen a Royal Rumble-ön végül elvesztette a bajnoki címet a visszatérő The Rock ellenében, majd a WrestleManián The Undertakerrel birkózott, a Summerslamen pedig Brock Lesnarral.

Viszont annak ellenére, hogy folyamatosan magas profilú mérkőzéseket birkózott, Punk egyre elégedetlenebb volt a helyzetével, valamint mentálisan és fizikálisan egyre rosszabbul érezte magát. És a 2014-es Royal Rumble-t követő RAW előtt besétált Vince irodájába, és közölte vele és az ott tartózkodó Triple H-val, hogy hazamegy.

Az amerikai mainstream pro wrestling – legfőképpen a WWE – ekkor évek óta küzdött olyan problémákkal, amilyenekkel a többi szórakoztatási formának nem kellett szembenéznie. Ez pedig a megfelelő, magas szintű utánpótlás hiánya volt. Itt rávághatjátok, hogy persze: de hát ott voltak a pro wrestling schoolok, igazán jó képzést adhatna a mainstream pankrációhoz a független szervezetek világa, és az egyes szervezetek dojo-rendszerű oktatása, ahonnan rengeteg birkózó kerül ki évente. Igen, ez teljesen igaz, de ezzel van egy nagyon nagy probléma. Ezekben a schoolokban általában egy-két tapasztalt veterán irányítása alatt tanul az újoncunk, akik mind a saját gondolataik szerint képzik az utánpótlást, mindenféle általános irányelvek és rendszer nélkül. Ezek a tanárok csak azt a tudást adják át, amit szerintük fontos és lényeges. De mi a baj az indyvel? Az, hogy ott a birkózó egészen mást tanul meg, mint ami a mainstream világában szükséges. Mire gondolok? Például teljesen máshogy kell egy TV-felvételen birkózni, mint az élő közönségnek. Más a mérkőzések hossza és mélysége. Ezek miatt a WWE szemszögéből rengeteg „rossz” szokást vesznek fel, amit nehéz, vagy egyenesen lehetetlen kitörölni az aktuális pankrátor fejéből.

Igaz, a WWE-nek évtizedek óta voltak hagyományos farmszervezetei, mint az Ohio Valley Wrestling (OVW), vagy a Florida Championship Wrestling (FCW). Ezeken a helyeken képezték a többi szervezetből igazolt pankrátoraikat. Kipróbálhatták őket, és ha nem feleltek meg az ízlésüknek, elküldhették őket. Egyes birkózók, akiket az indy világából szerződtettek, annyi időt is eltöltöttek a farmszervezetben, mint előtte az indy karrierjükkel, és mégse feleltek meg a szervezet elvárásainak.Ez ilyen formában a WWE-nek egyszerűen nem érte meg, mivel ennek az idő- és pénzbefektetésnek nagy része kárba veszett a cég számára: nem látott belőle azonnali profitot.

A WWE 2012 augusztusában bezárta a korábbi fejlesztőszervezetét, a Florida Championship Wrestlinget. Emellett a WWE megszüntette a már említett NXT néven futó realityműsorát. Gyakorlatilag összevonta a kettőt, és NXT Wrestling néven sugározta egészen 2014-ig, amikor is átköltöztette a WWE Networkre. Eközben a háttérben elkezdődött valami egészen új felépítése. 2012-ben a WWE bejelentette, hogy egy új edző- és képzőközpont építésébe kezd, ami a sporttudomány felhasználásával fogja képezni az új tehetségeket. Ez lett a WWE Performance Center, ami közel 25 ezer négyzetméteren terül el. Több, teljesen felszerelt edzőteremmel rendelkezik, 7 profi ringgel, stúdióval, teljesen felszerelt orvosi szobával, közös étkezővel és közösségi helyiségekkel. És hogy ki állt ennek a folyamatnak az élére? Nem más, mint Triple H, akit a smark rajongók gyakran vádoltak azzal, hogy saját pozíciója védelme érdekében elnyomja és elássa a fiatal tehetségeket. A 2013-as megnyitó utáni egyik interjúban Triple H azt mondta: ezzel a létesítménnyel az a célja a szervezetnek, hogy 5-10 éven belül a főrosteren szereplők minden tagját itt képezzék ki. Ma már a WWE rosterének kisebb százalékát adják azok a birkózók, akik valamilyen szinten nem járták végig a Performance Centert és az NXT-t. Apropó NXT, amely mára kultuszszerű követői bázisra tett szert, és saját branddé nőtte ki magát, cégen belüli alternatívát nyújtva a WWE főrosteres termékére. Saját élő TV-műsorral, valamint a TakeOver nevű különkiadásokkal. Ezen felül a nemzetközi terjeszkedés egyik alappillére lett. Hiszen egyrészt soha nem volt még ennyi nemzetiségű birkózó a WWE-ben, másrészt 2016-ban bemutatkozott az NXT UK is, ami a WWE teljes egészében Nagy-Britanniában gyártott műsora, ahol leginkább az európai tehetségeken van a fókusz. A WWE jelenlegi legnagyobb nevei pedig pár példától eltekintve mind innen kerültek ki. Triple H pedig a közönség egy részének szemében a legnagyobb közellenségből a WWE egyik megmentőjévé lépett elő.

Ezen időszak alatt került sor egy másik indi sztár, Daniel Bryan felemelkedésére is. Bryan, aki két legendától, Shawn Michaelstől és William Regaltól tanulta a szakmát, a Ring Of Honor egyik legnagyobb sztárja és egyben az alapító atyja a szervezetnek. Amerikai Sárkányként a neve összeforrt a modern indi stílusú birkózással. 2009 augusztusában szerződtette a WWE, és gyorsan be is került az eredeti NXT birkózói közé. Az évad után, a Nexus debütálásakor ő is a tagok között volt, viszont a WWE szerint túl messzire ment, amikor a szervezet ringbemondóját, Justin Robertset a nyakkendőjénél fogva fojtogatta. A WWE erre felbontotta a szerződését, amit a történetbe is belevettek. Amit a smark közönség hatalmas érdeklődéssel fogadott, Bryan pedig egy csapásra az anti-WWE birkózó megtestesítője lett a közönség ezen szegmensében. Unatkozni se unatkozott, hiszen a különböző promoterek is bombázták ajánlataikkal. A WWE is gyorsan visszavette kötelékébe, hiszen az év Summerslamjén már vissza is tért a szervezethez, sőt szeptemberben már az US bajnoki címet is ráakasztották, amit 176 napig tartott magánál. Viszont még így se fért föl a WrestleMania XXVII cardjára.

Az emelkedése a ranglétrán azonban nem állt meg. 2011-ben először a SmackDown Money in the Bank táskáját nyerte meg, majd ezt beváltva a Nehézsúlyú Világbajnoki címet is az év végi TLC-n. Ebben az időben született meg a YES-kántálás, amit szépen lassan az egész közönség átvett, és nem csak a wrestling közönség, hanem a mozdulatsorból egy univerzális mém lett. A címet egészen a WrestleManiáig tartotta magánál, ahol egy 18 másodperces mérkőzésben elvesztette Sheamus ellen. És ez volt az a pont, ahol Daniel Bryan mögé igazán elkezdett beállni a közönség. 2012 második felét és 2013 elejét Kane-nel töltötte tag teamben. A Team Hell No talán a legszórakoztatóbb eleme volt ezen időszakban az adásoknak. Maga a csapat, és ezen keresztül Bryan is igazán overré kezdett válni. A WWE legjobb előadójává lépett elő mind in-ring szempontból, mind a szegmensek terén. Ezt a WWE kreatív csapata sem hagyta figyelmen kívül, és így bekerült a 2013-as Summerslam főmérkőzésébe, ahol legyőzte John Cenát a WWE bajnoki címért. Azonban sokáig nem tartotta magánál a címet, hiszen a mérkőzés speciális bírója, Triple H ellene fordult, és ezzel hozzásegítette Randy Ortont a sikeres táskabeváltáshoz. A közönség akkor viszont már Daniel Bryant akarta látni. Egy rövid feud következett a Wyatt Family ellen. Közben folyamatosan a Triple H és Stephanie McMahon vezette The Authority ellen is folyt a viszálya. A közönség visszautasította a visszatérő Batistát, aki megnyerte a 2014-es Royal Rumble-t, míg a RAW legnézettebb szegmensei hétről hétre Bryan és Triple H között zajlottak. A WrestleMania 30-hoz vezető út során a WWE is teljes szélességgel beállt végül Daniel Bryan mögé. Aki a legnagyobb színpadon először Triple H-t győzte le, a főmérkőzésben pedig Batistát és Randy Ortont is. Ezzel megszerezve a WWE egyesített nehézsúlyú címét. Bryan ezzel felért a csúcsra, azonban ez a győzelem nem csak számára vált fontossá. A WWE az ő és Punk sikere után szemléletet váltott, és elkezdett hinni a kisebb indi stílusú birkózókban. Így ők ketten végül sikerre vitték az indi forradalmat, és ma már a stílus a mainstream pankráció repertoárjának szerves részét képezi. Azóta pedig olyan korábbi indi csillagok értek el sikereket a WWE-ben, mint AJ Styles, Seth Rollins, John Moxley, Cesaro vagy éppen Samoa Joe.