Miért emberi és nem szakmai tragédia Sheamus távozása?

Sheamus távozhat a WWE-től. Egy mondat, amely néhány évvel ezelőtt talán még sokkolóbb lett volna. Most viszont nem azért furcsa, mert elképzelhetetlen, hogy máshol folytassa, és nem is azért, mert úgy érezhetnénk, hogy a WWE elvesztegetett vele egy befejezetlen pályafutást. Éppen ellenkezőleg. Sheamus szakmailag szinte mindent elért, amit a WWE-ben el lehetett érni. Világbajnok lett, megnyerte a Royal Rumble-t, a Money in the Banket és a King of the Ring tornát, egyéni és csapatbajnoki címeket szerzett, WrestleManián szerepelt, és korszakokon, generációkon át maradt a műsorok része.

Az ő távozása ezért nem szakmai tragédia. Emberileg viszont valahogy mégis annak érződik.

Sheamus távozása nem egy befejezetlen történet

Sheamus 48 éves, és 19 éve áll a WWE alkalmazásában, ebből 17 évet töltött a fő rosteren. Ez rettentően hosszú idő.

Megnéztem: a 2010-es Rumble-ben szereplő birkózók átlagos karrierhossza 6 év volt, míg 2021-ben ez 10,5 évre nőtt. Ugyanezekben a mérkőzésekben a medián – vagyis az a középérték, amelynél a mérkőzésben szereplők fele rövidebb, fele hosszabb karriert tudhat magáénak – 2010-ben 3,8 év, míg 2021-ben 8,5 év volt. Sheamus még a modern, hosszú karrierek idején is közel kétszer annyi időt szerepelt, mint amit ezek az adatok mutatnak.

Így természetesnek érezzük azt, hogy ő itt van. Ő a WWE jolly jokere, akit elő lehet venni bármilyen viszályra, hogy bangert halmozzon banger után.

A pankrációban a rajongók sokszor beszélnek elszalasztott lehetőségekről. Olyan birkózókról, akikben több volt, akik nem kapták meg a megfelelő lehetőséget, akiket a WWE nem használt jól, rosszul bookoltak, és úgy távoztak a szervezetből, hogy még rengeteg mindent lehetett volna kezdeni velük. Sheamus nem ilyen.

Lehet vitatkozni azon, hogyan használták pályafutásának egyes szakaszaiban. Lehet azt mondani, hogy bizonyos időszakokban túl gyorsan emelték fel, máskor pedig túl sokáig hagyták egy helyben. Lehet kedvelni vagy nem kedvelni egyes karaktereit, meccseit vagy bajnoki uralkodásait, de azt nehéz lenne komolyan állítani, hogy Sheamus ne kapott volna teljes WWE-karriert.

2007-ben érkezett a vállalathoz. Nem néhány évig maradt, mint a legtöbben, és nem is az adások rövid ideig jelen lévő mellékszereplője volt. Két évtizeden át ott volt, miközben a WWE körülötte szinte teljesen átalakult, Sheamus pedig valahogy mindig maradt. Ezért szakmailag nincs igazi tragédia abban, ha most elmegy.

A hiányzó cím

Az a fránya Intercontinental bajnoki cím, amely elkerülte.

A rajongóknak oly fontos trófea, amely hiányzik a Grand Slamhez. Amit nem kapott meg, amit nem adott meg neki a WWE.

Ez azonban pontosan a rajongóknak hiányzik.

A pankrátorok sokszor, sok helyen elmondták, hogy ezek az eredmények nem olyan fontosak számukra, mint azt a rajongók gondolják. Ahogy a bevezetőben is írom, Sheamus szakmailag mindent elért, amit a szervezetben elérhetett. Világ- és WWE-bajnok, Royal Rumble- és Money in the Bank-győztes, United States- és csapatbajnok, valamint King of the Ring-győztes is lett.

Egy ilyen eredménysor után tényleg hiányzik az Intercontinental bajnoki cím?

Én nem gondolom.

Emellett Sheamus szerepe is átalakult az elmúlt valamivel több mint fél évtizedben. Már nem ő volt az egyik fő attrakció, hanem az ugródeszka a következő generációnak. Ezt pedig nem szabad lebecsülni. Nem szabad lefitymálni azzal, hogy a WWE már csak erre használta. Mert ez a birkózás rendje. Minden pankrátor karrierjében eljön az a pillanat, amikor visszaad valamit a biznisznek. Kihasználja a sztárerejét és a közönség előtt megszerzett státuszát arra, hogy segítsen felépíteni a következő generációt.

Mégis miért fáj?

Mert főleg a magyar rajongói körökben egy egész generáció nőtt fel vele.

Sheamus karrierje pont egybeesik azzal az időszakkal, amikor Magyarországon a WWE elkezdett terjedni. Karrierjének korai időszaka, a debütálása és az első WWE-bajnoki címe az Eurosport-generáció számára meghatározó élmény volt, míg karrierjének csúcsidőszaka teljesen egybeesett a Viasat6-éra csúcsával.

Ezért a veszteség inkább máshol van. Egyrészt a nosztalgiában, másrészt abban, hogy Sheamusra egy idő után már nem is úgy gondoltunk, mint egyszerűen a roster egyik tagjára. Annyira régóta volt jelen, hogy a környezet természetes részévé vált. Nem kellett mindig főmeccsben lennie, nem kellett folyamatosan bajnoki címet viselnie, és nem kellett minden héten őt helyezni a műsor középpontjába. Elég volt tudni, hogy ott van.

Ha kellett egy komoly ellenfél egy feltörekvő pankrátornak, ott lehetett Sheamus. Ha kellett egy fizikális meccs, amelynek valódi súlya van, ott lehetett Sheamus. Ha kellett valaki, akiről a közönség elhitte, hogy képes bárkivel húsz percig háborúzni, szintén ott volt. Egy idő után az ilyen emberek értékét már nehéz bajnoki címekben mérni. Ők adják egy szervezet folytonosságát.

Sokan úgy emlékeznek Sheamus WWE-debütálására, mintha nem is történt volna olyan régen. Pedig akik akkor gyerekként vagy tinédzserként látták először, ma már felnőttek. Van, aki közben családot alapított, van, aki húsz éve követi a WWE-t, és olyan is, aki már rég nem néz meg minden heti adást, de ha meglátja Sheamust, pontosan tudja, ki ő.

Ez az egyik legfurcsább része a pankrációnak. Az ember nemcsak karaktereket követ, hanem életszakaszokat is köt hozzájuk. Sheamus ott volt, amikor valaki először kezdett rendszeresen WWE-t nézni. Ott volt, amikor még iskola után várta a következő adást. Ott volt a Cena-korszakban, a PG Era alatt, a Network indulásakor, a Thunderdome idején és a modern WWE-ben is. A karakter változott, a környezet változott, a néző is változott, ő pedig maradt.

Ezért egy ilyen hosszú WWE-pályafutás vége nem egyszerű szerződéses hír. Valami a néző saját múltjából is eltűnik vele. Nem feltétlenül azért, mert Sheamus volt a kedvenc pankrátora, hanem azért, mert olyan régóta jelen volt, hogy idővel megszokott, állandó ponttá vált.

Szakmailag és üzletileg érthető

Mindig tragédia, amikor valaki elveszíti az állását. Itt azonban szakmailag több szempontból is érthető a helyzet. Birkózás szempontjából Sheamus mindent megtett már a WWE-ben, amit lehetett. Az elmúlt fél évtized midcard-szereplése után nem lehetett feljebb helyezni. Akiket pedig fel tudott építeni, azokat már felépítette.

Még egyszer hangsúlyozom: Sheamus 48 éves. Nála akár tíz évvel fiatalabb pankrátorok is elértek már karrierjük azon szakaszába, hogy be tudják tölteni azt a helyet, amelyet a távozása hagy.

A másik fontos dolog a sérülése. Sheamusnak gerinccsatorna-szűkülete van, ami sok esetben karrierek végét okozta. Az, hogy a WWE ilyen hosszan engedte így birkózni, már önmagában is a csoda kategóriája.

A másik a pénz kérdése. Hivatalosan nincs megerősítve, de Sheamus állítólag évi 1 millió dolláros fizetéssel rendelkezett, és 2024-ben ötéves szerződést írt alá. A pletykák szerint ezt a konstrukciót akarta átalakítani a TKO úgy, hogy kevesebbet keressen.

Ez az évi 1 millió dollár nem topsztárfizetés, hiszen Roman például évi 12 milliót, Rollins pedig évi 9 millió dollár körüli összeget keres. Sheamus az elmúlt években nem volt top sztár, ezért elsőre reálisnak és a pozíciójához mértnek tűnhet az összeg. Azonban nem így van: egy átlagos WWE-midcarder valahol 200 és 500 ezer dollár között keres.

A TKO pedig az elmúlt időszakban normalizálni próbálja a fizetéseket. Ezért távozott például Woods és Kofi Kingston. Így a cég szempontjából teljesen érthető, hogy Sheamusnak a pozíciójához mérten akartak fizetést adni, hiszen számukra az, amit Sheamus nyújt, már nem érte meg azt a kétszeres árat, mint amennyit a nála fiatalabbaknak fizet a cég.

Hogy ez helyes vagy helytelen, azt mindenki saját értékítéletére bízom.

A jövő miatt nem kell aggódni

Éppen ezért sem nevezném a távozását szakmai tragédiának. Sheamus nem egy pályakezdő, akinek most összeomlott a nagy álma, és nem is olyan pankrátor, akit éppen akkor engednek el, amikor kezdett volna igazán fontossá válni. Ha folytatni akarja, rengeteg érdekes lehetőség állhat előtte. Új ellenfelek, új környezet és olyan meccsek, amelyekre eddig nem került sor.

Én egyébként nem gondolom, hogy Sheamusnak erre szüksége lenne. Anyagilag biztosan nem, hiszen a karrierje során jól keresett. Emellett ott a sikeres YouTube-csatornája, a Celtic Warrior Workouts, amely több mint egymillió feliratkozóval rendelkezik, és rengeteg videója eljut több százezres, akár milliós megtekintésig.

Ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy most AEW, TNA vagy valami egészen más következik-e.

Hanem az, hogy furcsa lesz nélküle.

Az emberi veszteség a megszokott jelenlét eltűnése

A pankrációban nagyon gyorsan fantasy bookinggá alakítjuk az ilyen híreket. Hová megy? Kivel birkózhatna? Visszatérhet még? Melyik szervezetnek lenne rá szüksége? Ezek természetesen érdekes kérdések, de Sheamus esetében nekem nem ez a lényeg.

A furcsa érzés abból jön, hogy húsz év után már nem lesz ott valahol a háttérben az az ember, aki szinte mindig jelen volt. Nem azért, mert minden héten ő volt a legfontosabb, hanem éppen azért, mert nem kellett annak lennie. A valódi állandóság sokszor nem a legnagyobb sztárokból áll. A legnagyobb nevek jönnek, elmennek, visszatérnek és szünetet tartanak. Az igazán hosszú ideig maradó emberek azonban egyszerűen beépülnek abba a világba, amelyet nézünk.

Sheamus húsz év után ilyen lett.

A WWE nélküle tovább fog menni. Sheamus nélkül sem omlik össze a pankráció, és szakmailag senki élete nem ment tönkre. Ezért nem szakmai tragédia. Amikor azonban valaki húsz éven át része egy világnak, majd egyszer csak kikerül belőle, az mégis veszteség.

Nem azért, mert nem kapta meg, amit megérdemelt.

Hanem azért, mert csak most értjük meg igazán, milyen régóta volt velünk.

Talán ezért olyan szomorú Sheamus távozása. Nem egy befejezetlen pályafutást gyászolunk, hanem egy megszokott jelenlét végét.