---

Az előfutárok

A női roster idővel egyre vegyesebb lett, és egyre több olyan történet futott, amelyben a képzett hölgyemény egy teljesen tapasztalatlan modellel került szembe. Így váltogatták egymást a női bajnokok sorban, legfőképpen Jacqueline, Stephanie McMahon és Chyna, aki a legfontosabb és legnépszerűbb név volt egészen 2001-ig, amikor egy színfalak mögötti vita után elhagyta a céget. Ekkor lépett színre két hölgy, Patricia Anne Stratigeas, azaz Trish Stratus és Amy Christine Dumas, azaz Lita. Ők ketten teljesen eltérő utat jártak be; Lita egy Rey Mysterio meccs megtekintése után egyből beleszeretett a birkózásba és 1998-tól kezdve végigjárta a szamárlétrát, előbb a függetlenek, majd az ECW kötelékében. Így érkezett meg a WWF-be, mint a Hardy fiúk valet-ja. Trish a másik utat testesíti meg: gyerekkora óta wrestling rajongó, de komolyabb képzés nélkül került be a cégbe, elsősorban fitneszmodelli múltja miatt. A WWE végül saját berkein belül képezte ki egy olyan legenda keze alatt, mint Fit Finlay. A fő rosteren mint Test és Albert heel menedzsere debütált. Trish és Lita a képernyőn a legnagyobb ellenfelek, a színfalak mögött a legjobb barátnők voltak. 2004 december 6-án pedig olyasmit értek el, amit sem előttük, sem utánuk nem csinált még nő: főmérkőzést vívtak egy RAW adáson a WWE női bajnoki címéért. Ez egy igazi wrestling mérkőzés volt, nem az az ügyetlenkedés, amit a nézők megszokhattak. Hanem tiszta történetmesélés, ami ennek a női generációnak talán a csúcspontja. A 2006-os Unforgivenen még egyszer ámulatba ejtették a közönséget egy végső mérkőzéssel, azonban az év végére mindkét kivételes tehetség visszavonult a ringből és elérkezett egy új korszak, ami talán a női birkózás mélypontja.

Út a mélypontig: a Dívák kora

Díva kerestetik

Igazából ez az út már 2004-ben elkezdődött, amikor a WWE elindította a Diva Search nevezetű reality műsorát, ahol több tehetséges és tehetségtelen hölgyet sikerült bevonzani a céghez. Bár néhány gyöngyszemet is sikerült kihalászni, többek között Michelle McCoolt és későbbi tag team partnerét Laylat, vagy Eve Torrest. Nagy részük ki sem húzta 2008-ig, ami igen fontos év a női pankráció szempontjából, a WWE ugyanis ekkor debütáltatta a Díva övet. A Diva Search-ök kora egyelőre véget ért, így egy olyan kevert roster jött létre, amelyen belül nagyon nagyok voltak a szakadékok. Az egyik oldalon olyan hibrid (birkózó, aki egyben modell is) hölgyek szerepeltek, mint Melina, Michelle McCool, Gail Kim, Victoria, Mickie James és Beth Phoenix, míg a másik oldalon ekkortájt kerültek a fő műsorokra a Bella Ikrek, Kelly Kelly, Alicia Fox és Rosa Mendes.

A hölgyek szerepe pedig egyre csak csökkent, a komoly sztorik gyakorlatilag eltűntek, és az vált a fő „feladatukká”, hogy a közönség „kipihenhesse” magát a meccseiken, két komolyabb összecsapás között. 2010-re a Dívák tehetségesebbik fele sorra hagyta el a WWE-t, vagy a TNA kedvéért, vagy pedig egyéb okokra hivatkozva rúgták ki őket. Így történhetett meg, hogy a kisebb megszakításokkal bár, de alapvetően 120 éves történelemmel rendelkező női bajnoki címet beolvasztották a Díva bajnoki övbe. A WWE Dívamezőnyének vezető szerepét az Eve Torres, Michelle McCool, Beth Phoenix hármas vette magához, ami egészen 2013 elejéig tartott, amikorra családi okokból mindhárom hölgy elhagyta a szervezetet. 2013. január 7-én pedig Kaitlyn lett a WWE Díva bajnoka, aki talán az egyik legsúlytalanabb és a legrosszabb női bajnok volt a szervezet történetében. Viszont ő készítette elő a terepet egy olyan változásnak, ami megrengette a pankráció egészét.

Miközben a WWE vegetált, a TNA felépítette a jövőt

King Kong helyett Kim vs Kong

A 2000-es évek végén a WWE női divíziója egyre mélyebbre süllyedt. A mérkőzések rövidek voltak, a történetek felszínesek, és a hangsúly egyre kevésbé a pankráción, sokkal inkább a külsőségeken volt. A rajongók többsége már szinte beletörődött abba, hogy a női birkózás ismét háttérszereplővé vált a nagy amerikai szervezetekben.

Csakhogy miközben mindenki a WWE-t figyelte, Nashville-ben valami egészen különleges dolog kezdett kialakulni. A Total Nonstop Action Wrestling, vagyis a TNA 2007-ben létrehozta a Knockouts divíziót. Első ránézésre ez nem tűnt különösebben forradalmi lépésnek. A wrestling története tele volt rövid életű női divíziókkal, amelyek néhány hónap után eltűntek. A TNA azonban egészen más utat választott. Ahelyett, hogy modelleket keresett volna, akikből birkózót próbál faragni, olyan nőket szerződtetett, akik már bizonyítottak a ringben.

Az első igazi sztár Gail Kim lett, aki korábban a WWE-ben hiába próbálta bizonyítani tehetségét. A vezetőség soha nem tekintette őt prioritásnak, így végül távozott. A TNA-ben azonban megkapta azt a lehetőséget, amelyet korábban soha.

Nem sokkal később megérkezett Awesome Kong is. A közel 130 kilogrammos pankrátornő teljesen más volt, mint bárki, akit addig az amerikai közönség női birkózóként látott. Nem modellként mutatták be. Nem valakinek a barátnőjeként. Nem menedzserként. Hanem egy pusztító szörnyetegként. Amikor Gail Kim és Awesome Kong összecsapott, valami megváltozott.A rajongók hirtelen ráébredtek arra, hogy a női pankráció lehet ugyanannyira intenzív, drámai és fizikális, mint a férfiaké. A két hölgy rivalizálása a mai napig a női pankráció egyik legfontosabb feudjaként él a köztudatban.

Közben folyamatosan érkeztek az új nevek. Angelina Love, Velvet Sky, Madison Rayne, Taylor Wilde, Tara és később Mickie James is a divízió részévé váltak. A Knockouts-divízió népszerűsége egyre nőtt. Voltak időszakok, amikor a női szegmensek magasabb nézettséget produkáltak, mint a férfiak egy része. Miközben a WWE a Díva-korszak közepén járt, a TNA már azt a jövőt építette, amelyet később a WWE is kénytelen volt követni. Sok történész és rajongó szerint a Knockouts-divízió nélkül a Női Forradalom sem ugyanúgy történt volna meg. Bebizonyították, hogy a közönség igenis kíváncsi a női pankrációra, ha megfelelő időt, történeteket és tiszteletet kap.Ironikus módon a WWE végül évekkel később pontosan azt kezdte el csinálni, amit a TNA már régóta sikeresen alkalmazott.

A női pankráció feltámadása tehát nem Stamfordban kezdődött hanem Nashville-ben.

A változás előszele

Változó idők kezdete

A WWE 2013-ra befejezte utánpótlásának megreformálását. Ez lett az NXT és a Performance Center. Itt a nőkről sem feledkeztek meg. Leigazolták női főedzőnek a korábbi kiváló független női birkózót, Sara Del Reyt, aki 10 évet töltött el különböző szervezetek berkeiben a világ minden részén. 2013. június 20-án egy nyolcemberes torna végén Paige legyőzte Emmát, így megkoronázták, mint az első NXT női bajnokot. Közben a fő rosteren is zajlottak az események, 4 nappal korábban AJ Lee is megszerezte első bajnoki címét a Paybacken. Érezni lehetett a változás szelét, de ennyi év vegetálás után senki nem hitt benne igazán.

Amikor AJ 2012-ben először komolyabb szerepet kapott a WWE televíziós műsoraiban, senki sem gondolta volna, hogy néhány év alatt a teljes női divízió arcává válik. Nem volt modellalkata, nem egy fitness magazin címlapjáról érkezett, és nem is a hagyományos díva-képet testesítette meg. Ehelyett karizmával, kiváló karaktermunkával és természetes mikrofonos képességekkel hódította meg a közönséget. AJ különleges volt.

Abban a korszakban, amikor a női mérkőzések gyakran csak néhány percet kaptak, ő képes volt arra, hogy a közönség ugyanúgy várja a szegmenseit, mint a legnagyobb férfi sztárokét. Daniel Bryan, Kane, CM Punk, Dolph Ziggler és John Cena történeteiben is fontos szerepet kapott, miközben saját karaktere folyamatosan fejlődött.

Amikor megszereszte Díva bajnoki címét, és hamarosan a divízió megkerülhetetlen alakjává vált. Uralkodása során olyan magabiztossággal és természetességgel mozgott a képernyőn, amelyet a női mezőnyben addig nagyon ritkán lehetett látni.

A WWE azonban továbbra sem tekintette egyenrangúként a női pankrációt. A mérkőzések rövidek maradtak. A történetek felszínesek voltak. A női szegmensek pedig gyakran csak töltelékként szolgáltak a műsorokban. A rajongók egyre frusztráltabbak lettek. 2015 februárjában aztán megtörtént valami, ami sokak szerint a későbbi Forradalom egyik kiindulópontja volt. A RAW egyik adásában Paige és Emma összesen alig harminc másodpercet kapott egy mérkőzésre. A közösségi médiában pillanatok alatt felháborodás tört ki, és megszületett a hashtag, amely később az egész mozgalom jelképévé vált:

#GiveDivasAChance

A helyzetet tovább fokozta AJ Lee, aki nyíltan kritizálta a WWE vezetését. A közösségi médiában közzétett üzenetében arra mutatott rá, hogy miközben a női karakterek és műsorok jelentős bevételt termelnek a vállalatnak, a női pankrátorok mégsem kapnak ugyanannyi lehetőséget, mint férfi társaik.A kijelentés futótűzként terjedt végig a wrestling világán. Először fordult elő hosszú évek után, hogy egy aktív WWE-sztár nyilvánosan beszélt a női divízió problémáiról.

Közben a WWE elindította a Divák főszereplősével készülő reality műsorát az E! Networkön. Ami 2015-re oda jutott, hogy több mint 800 ezres nézettséget produkál hétről hétre, ami négyszerese volt a TNA Impact nézőszámának. Ezzel egy olyan új közönséget be vonzva a WWE számára amit eddig soha nem tudott megragadni. A Bella ikreket pedig mainstream sztár szintre emelte.

Közben a fő rostert AJ dominálta, azonban azért az újkori remények egy erős női divízióra is mind jobban elhalványultak, egészen addig, amíg az NXT-ben el nem kezdtek debütálni a tehetségesebbnél tehetségesebb lányok: Charlotte (a legendás Ric Flair lánya), Emma, Sasha Banks, Bayley és Becky Lynch. Kiváló mérkőzéseket vívtak egymással, és szereplésüket idővel elkezdték Dívaforradalom néven illetni. Azok után, hogy Paige (és Emma) mindenkit elkápráztattak a legelső Networkös NXT-különkiadáson, ami az Arrival nevet viselte, már sejthető volt, hogy a forradalom vezéralakjai hamarosan feljebb léphetnek. Paige a WrestleMania 30 után debütált a RAW-n, és rögtön elnyerte AJ Lee-től a Díva bajnoki címet, bebizonyítva, hogy az első fecske valóban megérkezett a fő rosterre. A 2014. május 29-én megrendezésre kerülő NXT TakeOver-en pedig az egész folyamat nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt; ezúttal Charlotte vívott egy kiváló mérkőzést Natalya ellen. A hölgyek folyamatosan magas színvonalú összecsapásokkal hívták fel magukra a figyelmet, amelyek közül kiemelkedik a Charlotte vs. Bayley és a Charlotte vs. Sasha Banks. Ezek a lányok folyamatosan megfelelő mennyiségű időt kaptak, mind a mérkőzések terén, mind a mikrofonnal. Az NXT TakeOver: Rival adáson aztán Charlotte elvesztette az övét Sasha Banks ellen, egy négyemberes mérkőzésben, amiben részt vett még Becky Lynch és Bayley is. S ekkor kezdődött el az igazi varázslat.

A forradalom és a teljes egyenjogúság

A forradalom négy lovasa

2015. július 13-án kitört az igazi forradalom, amikor is a Monday Night RAW adásán debütált Becky Lynch, Charlotte és Sasha Banks, egy kiváló szegmensben, amihez foghatót évek óta nem láthattunk a női mezőnyben. Igaz, a folyamat gőzerővel zajlott tovább az NXT-ben is. Az NXT TakeOver: Brooklyn adásán Bayley legyőzte Sasha-t az NXT női címéért egy tökéletes mérkőzésen, ami a személyes véleményem szerint az év mérkőzése volt 2015-ben. Amikor az ember megnézi ezt a meccset, tudja, hogy varázslatot lát. OIyan érzelmi töltetet adott át, amit nagyon kevés alkalommal tapasztaltam, amióta pankrációt nézek. Ezt pedig a WWE tovább fokozta. Olyat tett, amit még soha: ez a két lány főmérkőzést birkózott egy élőben sugárzott WWE speciális adáson, méghozzá egy 30 perces ironwoman meccset, aminek a végén az egész NXT roster és vezetőség együtt ünnepelt a két hölggyel, elismerve azt a hihetetlen teljesítményt, amit letettek az asztalra. Bayley ezzel végleg átvette a fáklyát, és a Forradalom vezetője lett az NXT-ben. A fő rosteren valamivel lassabban haladt előre a folyamat; az év második fele először Charlotte és Nikki Bella viszályáról szólt. A karakterek között fennálló ellentét tökéletesen megtestesítette, miről is szól ez forradalom, az igazi totális díva forradalom. A párharc végül Charlotte győzelmével zárult. Ezután következett egy igen személyes és heves viszály Paige ellen, majd pedig egy rövidebb Becky ellen. Sasha-t egy kicsit talonban tartotta a WWE, egészen a 2016-os Royal Rumble-ig, ahol az akkor már fél éve bajnok Charlotte ellen tért vissza egy kiváló szegmensben. Immár elmondhatjuk, hogy a Díva forradalom megállíthatatlanul átterjedt a fő rosterre. A WWE 2016-ban elhatározta, hogy végleg szakít a Díva korszakkal ennek az első lépése, hogy egy új WWE Női Bajnoki címet mutattak be és lett tétje a WrestleMania 32-n 2016. április 3-án, zajló triple threat mérkőzésnek, amelyben a regnáló Díva Bajnok Charlotte Flair legyőzte, Becky Lynch-et és Sasha Banks-et. A WrestleMania után a Díva Bajnoki címet és a „Díva” márkanevet végleg visszavonultatták. A 2016-os WWE Brand Extension-t követően az új Női Bajnoki cím Raw exkluzív lett, amely így a SmackDown Női Bajnoki cím létrehozásához vezetett. Amelynek az első bírtokosa Becky Lynch lett A következő hónapban, a Hell in a Cell PPV megrendezésre került az első női Hell in a Cell mérkőzés Charlotte és Sasha Banks között amely az első alkalom volt, hogy női mérkőzés volt egy WWE PPV fő mérkőzése. Innen pedig nem volt megállás, sorban jöttek a speciális mérkőzés típusok: 2017-ben ez első női Money in the Bank, 2018-ban az első női Royal Rumble és Elimination Chamber. 2017-ben megrendezésre került egy női pankrációs torna WWE-n belül, Mae Young Classic néven, amelyet nemrégiben elhunyt Mae Young tiszteletére neveztek el. A tornában olyan nevek mutatkoztak be a WWE-n belül mint: Bianca Belair, Candice LeRae, Dakota Kai, Rhea Ripley, Tessa Blanchard, Toni Storm csak hogy pár nevet említsünk. 2018-ban pedig megrendezésre került a WWE Evolution a szervezet első olyan PPV-je amin csak női birkózók léptek ringbe. A gála fő mérkőzésén a női forradalom egyik százló vivője Ronda Rousey szimbolikusan legyőzte az Díva korszak legnagyobb nevét Nikki Bellá-t. A Női Forradalom a 2019-es WrestleMania 35-ön csúcsosodott ki, ahol Charlotte Flair, Becky Lynch és Ronda Rousey Winner Takes All triple threat mérkőzésen mérkőztek meg a Raw és SmackDown Női Bajnoki címekért, amely az első alkalom volt, hogy női szupersztárok szerepeltek a WWE legnagyobb eseményének fő mérkőzésén. Becky Lynch pedig a „The MAN” karakterével a szervezet egyik legnagyobb sztárjává és draw-jává vált.

A császárnő uralma

A holnap császárnője

Miközben a Four Horsewomen lassan meghódította a fő rostert, az NXT női divíziója új vezér nélkül maradt. Charlotte, Sasha Banks és Becky Lynch már a RAW és a SmackDown műsoraiban szerepeltek, Bayley pedig szintén a búcsújára készült. Sokakban felmerült a kérdés: vajon ki lesz képes betölteni az utánuk maradt űrt? A választ egy Japánból érkező hölgy adta meg. 2015 őszén debütált az NXT-ben Kana, akit a WWE új néven mutatott be a közönségnek: Asuka.

Azok számára, akik követték a japán női pankrációt, a neve már korántsem volt ismeretlen. Asuka hosszú éveken át építette karrierjét Japánban, ahol a világ egyik legtechnikásabb és legveszélyesebb női pankrátoraként tartották számon. A WWE azonban nem egyszerűen egy újabb tehetséget igazolt. Egy olyan előadót szerzett meg, aki az első pillanattól kezdve másnak tűnt, mint bárki más a rosteren. Asuka megjelenése önmagában különleges volt. Színes maszkjai, kiszámíthatatlan viselkedése és különleges kisugárzása miatt a közönség azonnal felfigyelt rá.

Amint azonban megszólalt a csengő, minden kétség elszállt. A ringben egyszerűen más szinten mozgott. Mérkőzései gyorsak, agresszívek és rendkívül hitelesek voltak. Nemcsak végrehajtotta a mozdulatokat, hanem elhitette a nézőkkel, hogy minden rúgás és minden ütés valóban fáj. 2016 áprilisában Bayley legyőzésével megszerezte az NXT női bajnoki címét.Ezzel kezdetét vette minden idők egyik legdominánsabb női bajnoki uralkodása. Asuka hónapról hónapra söpörte el maga elől az ellenfeleit. Legyőzte Bayleyt, Nia Jaxet, Ember Moont, Nikki Crosst és gyakorlatilag mindenkit, akit elé állítottak. Miközben a fő rosteren még mindig kereste önmagát a női forradalom, az NXT-ben Asuka lett annak az élő bizonyítéka, hogy a női pankráció képes fő attrakcióként működni. A veretlenségi sorozata egyre hosszabb lett. A rajongók minden egyes mérkőzés előtt ugyanazt kérdezték: Ki lesz az első, aki képes legyőzni Asukát? A válasz pedig hosszú ideig senki volt. 523 napon keresztül birtokolta az NXT női bajnoki címet, ami rekordnak számított. Mire 2017-ben felkerült a fő rosterre, továbbra is veretlen maradt. Az NXT történetének egyik legnagyobb bajnokaként távozott, anélkül hogy bárki elvette volna tőle az övet.

Asuka uralma fontosabb volt, mint elsőre tűnhet. A Four Horsewomen megmutatta, hogy a női pankráció képes ugyanolyan történeteket mesélni, mint a férfiaké. Asuka viszont bebizonyította, hogy a női pankráció önmagában is lehet a műsor legjobb része. Ő jelentette a hidat a Forradalom első generációja és az azt követő korszak között. Mire távozott az NXT-ből, már ott várakozott a következő hullám. Bianca Belair, Rhea Ripley, Shayna Baszler és később Io Shirai is készen álltak arra, hogy továbbvigyék azt az örökséget, amelyet a Four Horsewomen elkezdett, Asuka pedig új szintre emelt. Sokan a női forradalom arcaként Charlotte Flairt, Becky Lynchet vagy Sasha Bankset említik.

De amikor az NXT aranykoráról beszélünk, egy név szinte mindig elhangzik. Asuka akire senki nem volt készen.

A forradalom örökösei

A sztár

A WrestleMania 35 főmérkőzése sokak szemében a Női Forradalom csúcspontját jelentette. Becky Lynch, Charlotte Flair és Ronda Rousey történelmet írtak azzal, hogy először zárhatták a WWE legnagyobb eseményét. Könnyű lett volna azt gondolni, hogy a mozgalom ezzel elérte végső célját. Azonban ez csupán egy új korszak kezdete volt.

A Four Horsewomen generációja ugyanis nemcsak megváltoztatta a női pankráció megítélését, hanem egy olyan rendszert hagyott maga után, amely már képes volt folyamatosan új sztárokat termelni.Ebben kulcsszerepet játszott az NXT és a Performance Center. A WWE utánpótlásrendszere ekkorra már teljes gőzzel működött, és sorra érkeztek azok a fiatal tehetségek, akik korábban elképzelhetetlen lehetőségeket kaptak. Ők már nem egy olyan világba érkeztek, ahol a női mérkőzések két-három percig tartottak. Nem kellett azért harcolniuk, hogy egyáltalán komolyan vegyék őket. A forradalom első generációja már kivívta ezt számukra.

Az első igazán nagy név ebből az új hullámból Bianca Belair volt. Az egykori atlétából lett pankrátornő egyszerre rendelkezett elképesztő fizikai képességekkel, természetes karizmával és olyan kisugárzással, amely azonnal kiemelte a mezőnyből. Az NXT-ben gyorsan a divízió egyik központi alakjává vált, majd a fő rosterre érkezve 2021-ben megnyerte a Royal Rumble mérkőzést. Néhány hónappal később történelmet írt. A WrestleMania 37 első estjének főmérkőzésén Sasha Banks ellen lépett ringbe, és először fordult elő, hogy a WWE legnagyobb eseményének főmérkőzését két afroamerikai nő vívta egymás ellen. A pillanat jelentőségét maga Bianca sem tudta visszatartott érzelmek nélkül megélni. A mérkőzés előtt könnyek jelentek meg a szemében, miközben a közönség ünnepelte a történelmi pillanatot.

Miközben Bianca a RAW és a SmackDown egyik legfontosabb sztárjává vált, egy másik fiatal tehetség is egyre nagyobb figyelmet kapott. Ő volt Rhea Ripley. Az ausztrál birkózómő már első megjelenésétől kezdve másnak tűnt. Amint megtalálta önmagát a sötétebb karaktere, agresszív stílusa és különleges megjelenése miatt hamar kitűnt a mezőnyből. Miután uralta az NXT UK női divízióját, majd az NXT-ben is bajnokká vált, végül a fő rosteren teljesedett ki igazán. A Judgment Day tagjaként Rhea nemcsak a női mezőny egyik vezető alakja lett, hanem a teljes WWE egyik legnépszerűbb szereplőjévé vált. Ez talán a legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a női pankráció valóban elérte az egyenjogúságot. Rhea Ripley esetében már senki sem teszi fel a kérdést, hogy női pankrátorként mekkora sztár lehet. Egyszerűen sztár.

Ugyanebben az időszakban újabb tehetségek jelentek meg. Alexa Bliss, Carmella, Liv Morgan, Raquel Rodriguez, Iyo Sky, Dakota Kai, Tiffany Stratton és Roxanne Perez mind annak a rendszernek a termékei, amelyet egy évtizeddel korábban még csak álmodni sem mertek volna a női pankráció rajongói.

A WWE ma már rendszeresen rendez női WarGames-mérkőzéseket, Royal Rumble-öket, Elimination Chamber-meccseket és főmérkőzéseket. Olyan eseményeket, amelyek a kétezres évek közepén teljesen elképzelhetetlennek tűntek volna.

A női pankráció hosszú utat tett meg Mildred Burke harcától és Moolah dominanciáján át egészen a Four Horsewomen forradalmáig. Bianca Belair, Rhea Ripley és generációjuk azonban valami egészen különlegeset bizonyított be. Aminek ’90-es években meg kellett volna történnie, vagyis a női pankráció teljes egyenjogúsítása az mára valósággá vált. Napjainkra a birkózó hölgyek ugyanolyan kiváló történeteket mesélnek, mint férfi társaik. Sőt sok esetben jobb mérkőzéseket vívnak és jobb történeteket mesélnek mint a srácok. Charlotte Flair, Becky Lynch, Bianca Belair és Rhea Ripley pedig a WWE legnagyobb sztárjai között vannak számon tartva. Az elmúlt közel évtized során a hölgyek bizonyították hogy a női birkózás tud ugyan olyan színvonalú lenni mint a férfi és ugyanúgy megtudja ragadni a rajongókat.

A forradalom véget ért. Mert már nincs szükség rá. A női pankráció kivívta a helyét a wrestling világának legnagyobb színpadán, és ma már nem azért beszélünk ezekről a sportolókról, mert nők. Hanem azért, mert a világ legjobb pankrátorai közé tartoznak.

Mint láthattátok, nagyon hosszú utat tett meg a női birkózás, ami tele van izgalmakkal, intrikával és politikával.