Talán nem túlzás azt állítani, hogy sok szempontból a Bloodline-saga a pankráció történetének egyik legnagyobb és legsikeresebb története. De az biztos, hogy a WWE 2020-as évtizedét meghatározta. Úgy tűnik, a szervezet egyre jobban előveszi ezt. Amivel van pár probléma.

2020 nyarán Roman Reigns teljesen új karakterrel tért vissza a WWE-be. A hideg, manipulatív törzsfőnök, aki saját családját használta fel a hatalma megtartására. Paul Heyman oldalán Roman gyorsan megszerezte a Universal Championshipet, majd fokozatosan maga mellé állította unokatestvéreit, Jimmy és Jey Usót.

A történet központja eleinte Jey Uso és Roman kapcsolata volt. Jey hosszú ideig nem volt hajlandó elfogadni Roman vezető szerepét. A kettőjük közötti konfliktus brutális családi háborúvá alakult, amely végül megtörte Jeyt, aki kénytelen volt „elismerni” Romant Tribal Chiefként. Jimmy később szintén csatlakozott hozzájuk, bár ő sokáig próbálta megvédeni testvérét Roman manipulációjától.

A Bloodline ezután fokozatosan uralma alá hajtotta a WWE-t. Roman éveken át veretlen maradt, az Usók rekordhosszúságú tag team bajnoki uralkodást produkáltak, majd Solo Sikoával teljessé vált a család.

A történet egyik legfontosabb fordulópontját Sami Zayn érkezése jelentette. Sami először csak komikus mellékszereplőként próbált a Bloodline közelébe férkőzni, de idővel valódi családtaggá vált. A közönség imádta a kapcsolatát Jey Usóval, miközben Roman egyre inkább bizalmatlanul figyelte őt. A feszültség végül a Royal Rumble 2023-on robbant fel, amikor Sami egy székkel megtámadta Romant, miután a Bloodline brutálisan megverte Kevin Owenst. Ez vezetett a Bloodline lassú széteséséhez.

Jey Uso végül fellázadt Roman ellen, Jimmy azonban a SummerSlamen elárulta saját testvérét, mert attól félt, hogy Jey ugyanolyanná válik, mint Roman. A család teljesen széthullott.

A WrestleMania 40-re a Bloodline már nem legyőzhetetlen birodalom volt, hanem egy darabokra hulló család. Roman oldalán ott állt Solo Sikoa, és idővel még The Rock is, míg Cody mögött olyan szövetségesek sorakoztak fel, mint Seth Rollins, Jey Uso és Sami Zayn. A történet végül Philadelphiában érte el a csúcspontját, amikor Cody Rhodes legyőzte Roman Reignst, véget vetve a több mint három és fél évig tartó bajnoki uralmának.

WrestleMania 40 után a Bloodline teljesen összeomlott. Roman Reigns a veresége után több hónapra eltűnt az adásokból, Solo Sikoa pedig átvette a család irányítását, miközben Jimmy Usót kidobták a csapatból, Jey pedig továbbra is külön utakon járt. Solo új Bloodline-t épített Tama Tongával, Tonga Loával és később Jacob Fatuval.

Roman a SummerSlamen visszatért „OTC”-ként, és szembefordult Solóval. Az Usók lassan újra Roman mellé álltak, azonban ez folyamatos bizalmatlansággal és azzal járt, hogy Romannak másképp kellett kezelnie a családját. CM Punk és Sami Zayn segítségével pedig WarGamesen legyőzték Solo Bloodline-ját.

2026 elején elindult Roman feudja CM Punkkal. Punk folyamatosan azt hangoztatta, hogy Roman birodalma összeomlott, és már senki sem hajlandó követni őt. Minden promója arról szólt, hogy a Bloodline csak félelemre épült, és amikor Roman elvesztette az irányítást, mindenki elfordult tőle. Punk különösen Jey Usót próbálta manipulálni, mert pontosan tudta, hogy ő Roman legnagyobb múltbéli bűne.

A kulcsmomentum pedig akkor következett be, amikor Punk végül megsértette Roman halott apját, Sikát. Az Usók először még nem Romanért, hanem a családjukért vonták kérdőre Punkot. És már tényleg úgy tűnt, hogy Roman már nem diktátor, hanem a család szerves tagja, amikor Jey Uso gyakorlatilag ráparancsolt, hogy üsse meg Punkot.

Viszont ez a változás a dinamikában nem tartott sokáig. Roman szépen lassan visszavedlett Tribal Chieffé, például amikor az Usók elvesztették a tag team mérkőzésüket, ő egyszerűen kiparancsolta őket a ringből.

Miután Roman megszerezte a világbajnoki címet, a Raw after Manián gyakorlatilag a korábbi évek alatt megszokott felállásban láttuk a Bloodline-t: Roman a középpontban, az Usók pedig megint csak a fogdmegjei.

Jacob Fatu színrelépésével ismét a Bloodline családi drámája került a képbe. Maga a Jacob–Roman feud ötlete zseniális: a kitaszított, félrelökött családtag a család vezetőjének elismeréséért harcol. Nem is ezzel van a baj.

A baj azzal van, hogy mintha Roman és az Usók karakterei visszamentek volna egy korábbi állapotba. Ahogy az előző bekezdésekben láttátok, az egész többéves történetet a család belső dinamikája hajtotta előre: hogyan törte meg Roman az Usók ellenállását, hogyan tartotta őket maga mellett félelemmel és manipulációval, hogyan esett szét az egész, és végül hogyan tudta Roman összeszedni a család darabjait.

Viszont itt van egy fontos pont: a karakterek egymáshoz való viszonya folyamatosan változott. Az adott változáspontok egymásra épültek, és ezek a dinamikában nem lettek elfelejtve. Legyen szó a Roman–Jey bajnoki címmérkőzésről, a WrestleMania 40 főmérkőzéséről vagy a Bloodline Civil Warról a Survivor Seriesen. Ez egy újszerű megközelítése volt a pankrációnak: az egyes viszályok nem buborékban történtek egymás után, hanem egymáshoz kapcsolódva.

Most pedig mintha ezt az organikus kapcsolati hálót teljesen elvágták volna. És ez érződik számomra az igazán komoly visszalépésnek, hiszen a karakterek úgy viselkednek, mintha az elmúlt 2-3 év eseményei meg sem történtek volna. Roman és az Usók nem partnerek a sztoriban, hanem újra alá-fölé rendeltségi viszony van közöttük.

A Jacob–Roman sztori tökéletesen működött volna az Usók ilyen szintű bevonása nélkül. Hiszen Jacob a WWE-ben már nagyon szépen bemutatott múltja miatt a családból kitaszított lett, akinek a családja segítsége nélkül kellett felküzdenie magát a WWE-ig. Ami a valóságban nem igaz, hiszen Rikishi és Black Pearl készítette fel a birkózásra a börtön után.

Ez a küzdés párhuzamosan futott Roman és az Usók felemelkedésével. De míg Roman gondoskodott a családjáról — még akkor is, ha kihasználta és manipulálta őket —, sikeresebbé tette az Anoaʻi vérvonalat, mint előtte bárki. Ebből tudatosan kizárták Jacobot.

Ismét más a valóság: a WWE az előző rezsim alatt bottal sem akart hozzányúlni a múltja miatt, hiába ajánlották nekik prominens személyek a pankráció minden részéről.

Amikor pedig Jacob megérkezett, egyből ütközőpályára került ezzel az ágával a családnak. Most pedig tökéletes alkalom lett volna erre a történetre: amikor Roman újra elér a csúcsra, megérkezik a szellem a család múltjából, hogy megkapja azt a tiszteletet, amire mindig is vágyott.

De lehetett volna ezt később is csinálni. Roman tényleg visszafordul ebbe az irányba, pár könnyebb győzelem után elszáll magától, és újra hidegen kezd viselkedni a családjával. Ebben az Usók nem partnerek, hanem ellenlábasok, és ekkor érkezik meg Jacob, hogy követelje, ami neki jár, azzal az indokkal, hogy Roman semmit nem változott.

Ez azért lett volna fontos, mert így megmaradnak a karakterdinamikák. Az Usók kikerültek Roman rabigája alól, és nem hajtják vissza a fejüket abba. Jacob végre meg akarja kapni azt, amire mindig vágyott. Ezen kívül pedig egy újabb réteget rakunk Roman karakterére: hogy a bajnoki cím az, ami mindig megrészegíti, és önön nagyszerűsége újra elvakítja.

Ehhez pedig nem kellett volna egy teljesen éles, igazi heel turn. Elég lett volna annak a csírája, és Jacob fellépése, ami kijózanító pofonként hat rá.

A Bloodline-saga volt az, ami az elmúlt fél évtizedben újradefiniálta azt, hogy mik is a pankrációs történetmesélés korlátai. Az, ahogy a karakterek egymás között mozogtak, a 2000-es évek végi tévésorozatok újradefiniálásához hasonlítható. A Maffiózók vagy az HBO sorozatainak mintájára újradefiniálta a zsánert.

A Bloodline elmélyítette azt, ahogy a pankrációs sztorikat elképzeljük. Megmutatta, hogy nem csak annyi lehet egy viszály, hogy az övedet akarom, elvetted a nőmet, elvetted a munkát, vagy elárultál, mert csak. Hanem valódi családi és emberi kapcsolatok, valamint azok organikus fejlődése is kerülhet a középpontba.

És ez volt az, amiért a WWE nagyon jól működött a Hunter-éra első éveiben: egy ötéves, organikus történet uralta az adásokat. Azonban ha visszalépünk egyet, az megszakítja ezt az organikus fejlődést. Ami akár a Bloodline-sztori jövőjére, akár a WWE történeteinek minőségére is hatással lehet.

A Bloodline-saga akkor működik, ha emlékszik a saját múltjára. Ha csak Roman áll újra középre, az már nem fejlődés, hanem visszatekerés. Egy túl korai nosztalgiasztori, ami gyorsan kifullad.