AJ Lee szerint a WWE már védi a mentális egészségét

AJ Lee nyilatkozata nem feltétlenül az a hír, ami azonnal felrobbantja a kommenteket. Nincs benne címváltás, backstage balhé vagy nagy visszatérős cliffhanger. Mégis fontosabb lehet, mint elsőre tűnik.

AJ arról beszélt, hogy a WWE-be való visszatérésénél az egyik legfontosabb kérdés számára az volt: védve lesz-e a mentális egészsége? Biztonságban érezheti-e magát? Érti-e a cég, mit jelent az, ha valakinek mentális egészségügyi időre vagy támogatásra van szüksége? Ismerve AJ múltját, ez kifejezetten nagy súlyú dolog.

A Szorító Podcast csapata különösen fontosnak tartja a mentális egészség kérdését. Ha úgy érzed, valami nincs rendben, kérj segítséget, abszolút nem szégyen ezt tenni!

Kívülről bajnok volt, belül viszont küzdött

AJ Lee elmondása szerint az első futása utolsó évében kívülről úgy tűnhetett, hogy mindene megvan. Bajnok volt, népszerű volt, fontos karakter volt a képernyőn. Egy rajongó ebből könnyen azt gondolhatta, hogy az életének éppen az egyik legjobb időszakát éli. Ő viszont most arról beszélt, hogy ez mentálisan az egyik legnehezebb időszaka volt.

És ez az a pont, ahol a pankráció különösen kegyetlen tud lenni. Mert a rajongó sokszor csak a karaktert látja. Az entrance-zenét, a pózt a stage-en, a bajnoki övet a vállon, a promót, a reakciót. Azt viszont már nem mindig látjuk, hogy a karakter mögött lévő ember milyen állapotban van.

AJ története pont erre emlékeztet: attól, hogy valaki a képernyőn erősnek, viccesnek, őrültnek, magabiztosnak vagy legyőzhetetlennek tűnik, még nem biztos, hogy belül is rendben van.

AJ Lee nyilvánosan vállalta az elmúlt évtizedben, hogy bipoláris zavarral él. Erről már a Crazy Is My Superpower című könyvében és több interjúban is beszélt. Gyakran tartott előadást arról, hogyan hatott ez az életére, a WWE-s időszakára és arra, ahogyan saját magát megértette. Fontos, hogy ezt ne szenzációként kezeljük, hanem annak, aminek ő maga is szánta: mentális egészségi állapotként, amelyet fel kellett ismernie, kezelnie kellett, és amelyről ma már nyíltabban tud beszélni, mint pályafutása korábbi szakaszában.

Tíz év alatt sokat változhatott a közeg

AJ egyik legerősebb gondolata az volt, hogy tíz évvel ezelőtt még a diagnózisáról sem tudott volna nyíltan beszélni. Most pedig már arról beszél, hogy a mentális egészsége védelme a WWE-szerződésének része lett.

Ez óriási különbség.

A pankráció régi kultúrájában sokáig az volt az alap, hogy menni kell tovább. Ha fáj, akkor is. Ha fáradt vagy, akkor is. Ha rosszul vagy, akkor is. A test sérüléseit legalább látjuk, de a mentális terhelést sokáig sokkal könnyebb volt félresöpörni. A kettő kombinációja gyakran megtörte a birkózót, ami alkohol- és fájdalomcsillapító-fogyasztáshoz, vagy más, keményebb droghasználathoz vezetett. És ez még olyan, megtörhetetlen gépezetnek tűnő birkózóknál is előfordult, mint Brock Lesnar, aki saját elmondása szerint az első WWE-s futása második felében napi egy üveg vodkát megivott, és volt, hogy az öngyilkosságon gondolkodott.

AJ nyilatkozata azért fontos, mert azt sugallja, hogy a mai WWE-ben legalább már beszélni lehet erről. És ha ez tényleg szerződéses, működési szinten is megjelenik, az nem csak neki jó hír, hanem minden olyan előadónak, aki a jövőben hasonló helyzetbe kerülhet. A WWE rengeteget változott ebben az elmúlt évtizedben, a birkózók fizikális egészségére is sokkal jobban figyelnek. Randy Orton nyilatkozta, hogy Vince idejében még egy sima adást sem tudott kihagyni, mert McMahon közölte, hogy minden adásban szüksége van rá. Triple H vezetése alatt pedig akár több hetet is kivehet, ha szüksége van rá.

Nem gyengeség, hanem biztonság

A mentális egészség védelme nem azt jelenti, hogy valaki gyenge. Pont ellenkezőleg.

Egy pankrátornak elképesztő terhelést kell bírnia. Heti tévék, utazás, sérülések, elvárások, közösségi média, rajongói nyomás, karaktermunka, fizikai fájdalom. Ahogy az előző fejezetben láttátok, ez nem csak a testet eszi meg, hanem a fejet és a lelket is.

Ha valaki hosszú távon magas szinten akar teljesíteni, ahhoz nem elég az, hogy bírja a bumpokat. Az is kell, hogy mentálisan ne égjen ki teljesen.

AJ Lee nyilatkozata ebben a tekintetben nagyon egészséges irányt mutat. Ez a műfaj továbbra is kemény. De a WWE mindent megtesz, hogy az előadó ne legyen magára hagyva, amikor belül kezd elfogyni.

A pankráció mögött emberek vannak

Ez a hír azért is fontos, mert a rajongói közegben sokszor nagyon gyorsan bánunk az emberekkel.

Ha valaki rossz meccset hoz, azonnal szétszedjük. Ha valaki eltűnik pár hétre, találgatni kezdünk. Ha valaki nem olyan formában tér vissza, ahogy elképzeltük, rögtön véleményt mondunk róla. Ha valaki nem elég hangos, nem elég érdekes, nem elég látványos, akkor könnyen leírjuk.

Pedig a pankrátorok nem csak karakterek. Nem csak figurák a történetben. Nem csak nevek egy meccskártyán.

Emberek, akiknek ugyanúgy lehetnek rossz időszakaik, mentális nehézségeik, félelmeik és határaik.

A WWE-nek is érdeke, hogy ezt komolyan vegye

Ezt nem csak emberi oldalról lehet nézni, hanem üzletileg is. Egy olyan cégnek, mint a WWE, elemi érdeke, hogy a legfontosabb előadói ne égjenek ki idő előtt. A jó karakterek, a nagy sztárok és a hosszú távú történetek nem működnek, ha közben az emberek belül szétesnek. A TKO-korszakban sokszor beszélünk bevételről, nézettségről, médiamegállapodásokról, globális terjeszkedésről. Ezek mind fontosak. De a terméket végső soron még mindig emberek viszik a hátukon.

Ha a WWE tényleg komolyabban veszi a mentális egészséget, az nem csak PR-szempontból jó. Az hosszú távon jobb műsort, stabilabb előadókat és egészségesebb öltözőt is jelenthet.

Miért fontos erről beszélni magyarul is?

A Szorító Podcast szempontjából ez nem az a téma, ami feltétlenül azonnal a legtöbb kattintást hozza. De nem is minden cikknek ez a dolga.

Néha nem az a fontos, hogy mi robban legnagyobbat Facebookon. Hanem az, hogy milyen értéket adunk a közösségnek.

AJ Lee története jó alkalom arra, hogy magyarul is beszéljünk arról: a pankráció nem csak eredményekből, címekből és rivalizálásokból áll. Ez egy olyan műfaj, amelyben az emberek a testüket és a mentális állapotukat is beleteszik a szórakoztatásba.

Én magam is nyíltan beszéltem már nektek több platformon is arról, hogy milyen mentális problémákkal veszem fel a harcot. Ez sokszor kihatott a napi életemre, és ezen keresztül a podcastra is. Ezeket a dolgokat nem stigmatizálni kell, nem eldugni. Ha a tested beteg, orvoshoz mész, gyógyszert kapsz rá, egy sérülést pihentetsz. Miért ne tegyük ugyanezt az elménkkel? Ugyanúgy a lényünk része. Ha szükség van rá, menjünk vele szakemberhez, szedjünk rá gyógyszert, és ha elfáradtunk mentálisan, pihentessük azt is.

AJ Lee története erre emlékeztet minket.