A pankráció története (5. rész) – A hétfő esti háború (1994-2001)

Bártfi összefoglaló cikksorozatának ötödik részében ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb abbahagyta. Ebben a részben talán a pankráció egyik legizgalmasabb időszakáról lesz szó a legendás hétfő esti háborúról.

A korábbi részeket itt találod: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész

Háború, a Háború nem változik. Viszont a világ igen. Elérkeztünk a ’90-es évek közepére Amerika pedig együtt változott a világgal. A ’80-as évek hurrá optimizmusának vége, az USA gazdasága hanyatlik és a fiatalok pedig csalódtak mindenben. Sokkal sötétebb minden, a zene, a sorozatok és a filmek is. Viszont a WWF és a WCW által nyújtott pankráció még mindig szuper színes, a valóságnál nagyobb karakterekkel. A pankráció megint egy válsággal néz szembe, amit csak mélyít a WWF-et érintő botrány sorozat. A WWF elvesztette legnagyobb sztárjait, a következő generáció pedig még nincs készen, hogy vigye a zászlót. A WCW pedig folyamatos belső válságokkal küzd és Ted Turner folyamatosan váltja le a szervezet vezető producerét. Változásra van szükség, ami viszont nem a két nagytól érkezett, hanem Philadelphia egyik elővárosából ahol megkezdődött maga a forradalom.

Az őrült tudós laboratóriuma

Az őrült tudós: Paul Heyman

Tod Gordon 1993 szeptemberében bajba került, mivel megvált korábbi fő bookerétől a kis NWA tagszervezetében az Eastern Championship Wrestlingben. Felkereste a WCW egyik menedzser karakterét alakító ismerősét, hogy nem venné-e át ezt a szerepkört. A menedzser, akit Paul E. Dangerously-ként ismerhettek a tévénézők pont ilyen kihívásra vágyott, ezért elfogadta az állást. Így kezdődött Paul Heyman és az ECW kapcsolata. Heyman és Gordon el akart szakadni az NWA kötelékéből, ezért folyamatosan inzultálták a haldokló szervezetet, főleg hogy az ECW egyik birkózóját bookolták, hogy nyerje meg az NWA Nehézsúlyú bajnoki címét egy torna keretében. Heyman és Gordon egy rizikós tervel állt elő, amibe Shane Douglast is beavatták. Shane a terv szerint megnyerte az övet majd mikrofont kért és elkezdett promozni: „Ez az az este apa – majd földre dobta a címet – nem leszek egy halott szervezet bajnoka, ami meghalt hét évvel ezelőtt – ekkor felemelte az ECW bajnoki címét – Ez mostantól egy Nehézsúlyú világbajnoki cím, az utolsó, ami maradt a pankráció világában”. A következő TV adáson pedig Tod Gordon ezt a bejelentést tette: „Nagy érdeklődéssel hallgattam, ahogy az NWA igazgató tanácsa közölte veletek, hogy használni fogják erejüket, hogy kényszerítsék az NWA Eastern Championship Wrestlingget, hogy ne ismerje el The Franchise, Shane Douglast, mint világbajnokot. Hát, ma déltől bezártam az NWA-Eastern Championship Wrestlingget. Ez a hely mostantól az ECW azaz az Extreme Championship Wrestling és mi elismerjük The Franchise, Shane Douglast, mint világbajnokot. Minden pankrátort a világon arra biztatunk, hogy jöjjön el az ECW-ba és hívja ki a címért. Mert ez az ECW az Extreme Championship Wrestling amely megváltoztatja a professzionális birkózás arcát.” A terv bevált, a smark rajongók erre felkapták a fejüket és mind az ECW-ra fordították figyelmüket. 1995-ben Paul E. megvásárolta Gordontól a céget így nem csak a fő bookerré, hanem tulajdonossá is vált. Elkezdődött a teljes forradalom. Heyman felismerte, hogy az anyagiak miatt produkciós színvonalban nem tud versenyezni a két naggyal ezért más felé fordult. Mi is tetté sikeressé az ECW-t? Az hogy egy sokkal élesebb, a korszellemnek sokkal jobban megfelelő terméket készítettek. Provokatív sztorikkal, női szexualitással, és azzal, ami a szervezet nevével összeforrt, a Hardcore Pankrációval. A stílust Heyman és a birkózói Japánból és Puertó Ricóból vették át, ahol nagy hagyománya volt a különböző eszközök használatának a különlegesebb mérkőzésekben. A szervezet kötelei között ezt új szintre fejlesztette Cactus Jack (Mick Foley), Terry Funk, Tommy Dreamer, Sandman vagy éppen Sabu. Ezen kívül kiváló birkózást is bemutatott az ECW olyan birkózókkal, akik a két nagynál nem kaptak szerepet, mert nem nőttek elég nagyra: 2 Cold Scorpio, Eddie Guerrero, Dean Malenko, Chris Benoit, Chris Jericho, Lance Storm. Emellett teljesen új stílusú pankrációt is bemutatott az Amerikai közönségnek mikor Puroresu (a japán pankráció) és a Lucha Libre (mexikói pankráció) feltörekvő neveit hozta el az ECW arénába: Tajiri, Psicosis, Rey Mysterio Jr.. A rajongók körében egyre nagyobb és nagyobb népszerűségnek örvendett a szervezet, amíg végül a harmadik legnézettebb lett az Egyesült Államokban. 1997-ben megrendezték az első fizetős adásukat is a Barely Legal-t, amit 104 ezer háztartásban vásároltak meg. Viszont a nagyok figyelmét sem kerülhette el a kis promóció sikere. A WWF több co-produkciós lehetőséget kínált az ECW-nak: Volt, hogy a szervezet birkózói megjelenhettek a Monday Night Raw-n, míg Jerry Lawler és pár WWF birkózó megjelent a Hardcore TV adásaiban. A WCW egy más megközelítést alkalmazott. Ők egyszerűen busás szerződésekkel elcsábították az ECW legjobb birkózóit. 1999 augusztusában megtörtént a nagy áttörés és szerződést kötöttek a TNN nemzeti televízióval egy műsorra. Magát az adást nem reklámozta a társaság és rettentően alacsony költségvetéssel működött, mégis a csatorna legnézettebb műsora lett. 2000 októberében ennek ellenére törölték a műsort, mivel a WWF RAW megérkezett a csatornára. Heyman a mai napig azt állítja, hogy a TNN csak azért kötött velük szerződést, hogy előkészítsék a terepet a RAW számára. Az ECW ez után folyamatosan küszködött. Nem sikerült új tévés szerződést találni és az ECW Hardcore TV utolsó része is adásba került december 30-án. 2001 Január 7-én még az utolsó PPV-jüket megrendezték. Egyre nagyobbak lettek a pénzügyi nehézségek, míg végül 2001 április negyedikén bezárták a céget és megkezdődött a csődeljárás. A cégnek több mint 8 milliós tartozása volt a bezáráskor. A maradék értékeket (köztük a videótár), ami 1,5 millió dollárt tett ki a WWF vásárolta meg.

Az egyetlen ember, aki legyőzte Vince McMahont

A sikerkovács: Eric Bischoff

A WCW a 90-es évek elején a saját maga kis válságát élte, rengeteg pénz vesztettek minden évben és folyamatosan váltották az embereket a vezető producer székében. 1993-ban Ted Turner úgy döntött egy olyan ember választ, akinek nincs tapasztalata egy szervezet vezetésében, egy másodvonalbeli kommentátort Eric Bischoffot. Az első éve a vezető székben rettentő sikertelen volt, ami 23 millió veszteséget jelentett a cég számára. Viszont Bisch neki állt és megreformálta az egész céget. Beszüntette a house showkat, amik csak vitték a pénzt, valamint a TV felvételeket Orlandoban a Disney stúdiójában tartották, ami olcsóbb volt, mint az arénákat kibérelni és az utazási költségeket is lefaragta. Végül pedig hadat üzent a WWF-nek mikor leigazolta a pankráció legnagyobb alakját Hulk Hogant, aki szintén a Disney stúdiójában forgatta akkor a TV sorozatát. Valamint sikerült átcsábítania a WWF-ben rendkívül boldogtalan Macho Man-t is. Megtörténhetett az álom mérkőzés a WCW élő legendája, a WWF-en kívüli pankráció ikonja Ric Flair és Hulk Hogan között. Erre a Bash at the Beachen sor került ahol Hulk Hogan legyőzte Flairt és ezzel megszerezte a WCW Nehézsúlyú bajnoki címet. Azonban hiába a két nagy igazolás és a Hogan-Flair feud a PPV eladások nem nőttek meg igazán. Így Bischoff-ot behívták egy meetingre Ted Turner irodájába. Eric úgy készült, hogy magyarázkodnia kell a rossz eredmények miatt, vagy pedig a kínai TV-s szerződést kell megmagyaráznia a főnöknek, ehelyett Turner ezt a kérdést tette fel neki: Eric mire van szükséged ahhoz, hogy versenyre keljünk McMahon-nal? Bischoff-ot teljesen meglepetésként érte a kérdés és azért, hogy időt nyerjen amig kigondolja a választ kinyögte azt, ami először eszébe jutott: Egy fő műsoridőben sugárzott adás. Turner ránézett a harmadik személyre, aki ott volt velük: „Mondjátok meg a TV műsorigazgatójának, hogy adjunk Ericnek egy órát hétfő esténként fő műsor időben” Bischoff nem hitte el, amit hallott, hiszen a hétfő hagyományosan az Amerikai televíziózás legerősebb napja és emellé a WWF műsora a RAW is ekkor ment. Így született meg a WCW Monday Nitro, ami 1995.szeptember negyedikén debütált élőben. Az időzítés nem volt véletlen hiszen a US open tenisz bajnokság miatt azon a héten a RAW nem került megrendezésre, így minden wrestling rajongó a Nitrora figyelhetett, amin aztán Bischoff robbantotta a bombát. Leigazolta Lex Lugert a WWF egyik legnagyobb sztárját, aki előző nap még egy House Shown birkózott a WWF kötelékében. A hétfő esti háború hivatalosan is elkezdődött. Bischoff piszkos trükkökhöz is folyamodott. Folyamatosan bemondta a WWF eredményeit, hiszen a RAW felvételről ment, míg a Nitro élőben.

NWO: Kevin Nash, Hulk Hogan és Scott Hall

1995. Decemberében jött az igazi mélyütés, amikor a WWF regnáló női bajnoka Alundra Blayze szerződést kötött a WCW-val, miután korábban a WWF financiális nehézségei miatt felbontották a szerződését. Igen ám, de nála volt még a szervezet bajnoki öve, amit a cég nem kért vissza. Így két héttel a távozását követően hétfő este a WCW Monday Nitro adásában élőben fogta és kidobta a kukába a WWF női bajnoki címét. Az igazi áttörést a következő év eleje hozta el, amikor a WCW leigazolta a WWF két legnagyobb sztárját, Scott Hallt és Kevin Nasht, akik egy nagyon újszerű és valóságos karaktert alakítottak a Nitro adásán. Saját magukra, mint The Outsiders (kivülállók) hivatkoztak és a legmenőbb dolog volt, amit az Amerikai közönség évek óta látott. Az 1996-os Bash at the Beachen Nash, Hall valamint a misztikus harmadik partnerük nézett szembe Luger, Savage és Sting párosával. A meccs közben gyorsan ártalmatlanná tették Lugert, akit hordágyon kivittek az arénából. A The Outsiders dominálta a meccset, mikor is Hulk Hogan érkezett a ringhez az arénában lévők és a tévénézők legnagyobb örömére. Hogan bemászott a ringbe és pár másodpercig nézett a kívülállókra, amikor is hirtelen beadta kivégző mozdulatát Mach Manre. Ezzel megtörtént a Wrestling történelem legnagyobb heel turnje és létrejött a modern wrestling legikonikusabb stable-je a New World Order azaz NWO. Hogan a wrestling legnagyobb hőséből a leggyűlöltebb embere lett. Viszont ez nem tartott sokáig. Az NWO antihős imázsa tökéletesen illet a korszelemhez, így hírtelen menő lett nekik drukkolni és a stable újra a csúcsra emelte a birkózást. Ennek köszönhetően a Nitro 84 egymást követő héten keresztül megverte a RAW-t a nézettségi versenyben.

Egy új Attitűd

Az Attitűd szimbolúma: Stone Cold Steve Austin

A WWF szenvedett: megtépázták a botrányok, a termék nem felelt meg a korszellemnek. 1995 nagyrészében Kevin Nash bajnoki uralkodása tette ki és a cég fennállása legrosszabb pénzügyi mutatóját produkálta. Miután Nash és Hall is váltott a WCW-ra egyre nagyobb gondba került a cég, akinek ekkor az arca Bret Hart volt. Közben a mid cardon végbement egy birkózó felemelkedése. Ő volt Shawn Michaels, aki Hartal együtt a hátán cipelte a céget. 1996 júniusától kezdve a Nitro folyamatosan elverte a RAW-t a nézettségért folyó harcban. Micheals és legjobb barátja Triple H pedig elkezdték Vince McMahont azzal az ötlettel bombázni, hogy szükség van egy új irányvonalra, ami sokkal valóságszerűbb és a korszellemnek is jobban megfelel. Vince engedett és ennek a kísérletnek Stone Cold Steve Austin és Brian Pillman viszálya lett a helyszíne. Austin betört Pillman házába, ekkor Pillman rá lőtt egy pisztollyal, miközben folyamatosan káromkodott. Az epizód után rengeteg aggódó levél érkezett, ezért a tévétársaság nyilvános bocsánatkérésre kötelezte a WWF-et. Viszont a kísérlet bevált. Ez hatalmas érdeklődést váltott ki a nézőkből, így a kreatív csapat ebbe az irányba indult el. Hart-ot Vince megpróbálta hosszú távon elkötelezni egy új 20 éves szerződéssel, amit a kanadai el is fogadott. Stone Cold pedig elkezdett felemelkedni az új antihős karakterének köszönhetően. Viszont 1997 szeptemberében Vince közölte Harttal, hogy a WWF pénzügyi szituációja nem teszi lehetővé, hogy fizessék a hatalmas szerződését, ezért októberben Hart aláírt a WCW-hoz. Viszont volt egy kis probléma. Ő volt a WWF regnáló bajnoka és a szerződése értelmében kreatív kontrollja volt az utolsó hónapjában. A WWF azt szerette volna, hogy veszítse el az övet Michaels ellenében a Survivor Series PPV-n, azonban Hart ki nem állhatta a színfalak mögött Shawn-t, így erre nem volt hajlandó. Vince attól félt, hogy a WWF bajnoki címe is úgy lesz kezelve, mint a női érem, ezért teljesen kétségbe volt esve. Egy éjjeli telefonbeszélgetés alkalmával Triple H és Shawn Micheals elő álltak a megoldással. „Ha Bret nem hajlandó megcsinálni a bizniszt, akkor majd mi kényszerítjük rá, hogy megcsinálja” mondta Triple H a telefonba, amibe Vince is beleegyezett. Összesen 5 ember tudott róla mi fog történni aznap este a fő mérkőzésben. Micheals befogta Hart-ot a feladásra kényszeritő fogásába, ekkor Earl Hebner a bíró jelezte a gongot kezelőnek, hogy gongasson. Vince is üvöltözött vele, hogy tegye ezt meg, így megszólalt a gong és Bret elvesztette az címet. Mikor Bret realizálta, hogy mi történt, leköpte Vince-t, majd a kamerába bámulva a levegőbe rajzolta a WCW betűit, végül szétzúzta a ring körüli berendezést. Ez volt a legendás Montreal Screwjob. A másnapi Raw-n Vince közölte egy interjúban, hogy: „Nem én szívattam meg Bretet, Bret szívatta meg Bretet”. Ez a két esemény megalapozta Vince Mcmahon új gonosz főnök karakterét, ami az egyik fő attrakciója lett a WWF-nek. Austin antihős karaktere tökéletesen ellensúlyozta Vince-t, akivel az időszak alatt folyamatosan viszályban volt. 1998-ban azonban a szervezet elvesztette Michealst, aki egy Undertaker ellen vívott koporsós mérkőzés során olyan hát sérülést szenvedett, ami miatt 4 évig nem tudott ringbe szállni. Viszont még mielőtt időlegesen visszavonult volna sikerült legitim megasztárrá tennie Stone Cold Steve Austint, amikor is a Wrestlemania XIV-en elvesztette a WWF Bajnoki címét ellene. Ebbe a viszályba a bokszoló legenda Mike Tysont is bevonták. Ez hihetetlen publicitást adott a WWF-nek és talán ez volt az egyik legfontosabb lépés a háború megfordításában. Minden idők egyik legjobb rostere nem érezte meg talán minden idők legjobbjának hiányát, hiszen a main event szinteret olyan legendás nevek alkották, mint Stone Cold Steve Austin, The Rock, Mick Foley, The Undertaker és a későbbiekben Triple H – aki átvette a DX nevű stable vezetését a visszavonuló HBK-től -- felemelkedése is elkezdődött. 1998 Április 13-án a RAW egy Vince McMahon – Stone Cold fő mérkőzéssel átvette a háború irányítását.

A WCW utolsó sikerei és hanyatlása.

A WCW egyik legnagyobb mérkőzése: Hogan kontra Sting

Az 1997-es Starrcade talán minden idök legjobban várt PPV eseménye, ahol egy éves viszály után végre szembe került egymással az NWO vezére Hulk Hogan és a WCW-t képviselő Sting. A mérkőzés bírája az NWO pártját fogó Nick Patrick lett, akinek Hogan leg dropja után az lett volna a feladata, hogy gyorsan számoljon, de ezt nem tette meg. Viszont Bret Hart erre a megnem történt csalásra hivatkozva – és a Montreal Screwjob-ra utalva – közölte, hogy ez nem törtéhet meg újra, így újra indítja a meccset, aminek ő lesz a bírája. Ekkor Sting befogta Hogant a Scorpion Deathlock-ba, amire Hart lekongatta a mérkőzést, így Sting lett a WCW világbajnoka. Viszont a mérkőzés vége körüli körülmények nem elégítették ki a rajongókat, akik a viszály tiszta lezárását várták. Elkezdtek gyűlni a nagyon sötét felhők a WCW egének horizontján, azonban volt egy nagyon erős fénysugár, ami miatt ezekre senki nem gondolt ekkor. Ez a fénysugár volt Bill Goldberg. A korábbi amerikai futballista, aki a frissen került ki a WCW tehetség nevelő központjából. Egymás után nyerte a mérkőzéseket a Nitron, amik mindig igen egyoldalú gyors mérkőzések voltak. Hírtelen nagyon nagy népszerűségre tett szert a közönség körében. Hétről hétre egyre több olyan tábla jelent meg, ami az aktuális győzelmei számát mutatta. Erre a szervezet is szépen rájátszott és Goldberg a WCW egyik legnagyobb sztárja lett. 1998 közepére egyértelmű lett, hogy a WCW egy gyémántot talált Bill személyében, aki a legnépszerűbb birkózójukká vált. Az volt a kérdés, hogy mikor csinálnak belőle Nehézsúlyú Világbajnokot. Eric Bischoff azt a megkérdőjelezhető döntést hozta, hogy ez egy ingyenes TV adáson fog megtörténni a Nitro-n ahelyett, hogy valamelyik fizetős PPV fő eseménye legyen. Így július 6-án a Georgia Dome-ban lévő Nitro-n Bill Goldberg legyőzte Hogan-t a WCW Nehézsúlyú bajnoki címéért. A döntés megkérdőjelezhető volt, de úgy tűnt a WCW megfelelő választ ad a WWF-ben véghez ment változásokra. Főleg, hogy Ric Flair is visszatért a televízióban és újjá alakította Four Horseman-t, valamint a WCW leigazolta Ultimate Warriort is. Viszont folyamatosan rossz kreatív döntések következtek: Az NWO több kicsi csapatra bomlása, Goldberg elvesztett bajnoki címe az 1998-as Starrcade-en Nash ellenében, vagy a legendás „Fingerpoke of Doom” mikor is Nash Hogannel birkózott a Nehézsúlyú címért, ami közben Hogan megbökte Nash-t, aki ezt lebumpolta és Hogan pinnelte a címért. Majd a mérkőzés után ölelkezve újra alkották az NWO-t. Ekkora maga az NWO történetszál teljesen kifulladt.

A WCW végső próbálkozásai és a Háború vége

Az utolsó szög a WCW koporsójában: David Arquette a szervezet világbajnoka

1999 elején mindkét adás kiváló mutatókat produkált stabilan 5.0 vagy annál jobb mutatókat hoztak Nielsen intézet féle listán, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban minden héten közel 10 millió ember nézte hétfő esténként a pankrációt. Viszont a WWF kezdett elhúzni, így a WCW vezetése úgy gondolta, hogy pár gyors „javítást” végez a műsoron. Különböző híres zenekarokat hívtak meg koncertezni a Nitró-ra, amelyek viszont nem hozták a várt nézettségi boom-ot. Eric Bischoff-t szeptember 10-én eltávolítottak a hatalomból – az önéletrajza szerint ő maga akart lemondani aznap, csak ez valahogy kiszivárgott az irodában és inkább eltávolítottak mielőtt megtehette volna. Közben a WWF nézettsége továbbra is emelkedett. A csúcsot egy Undertaker és Stone Cold közötti 12 perces mérkőzés jelentette a RAW-n, amikor is a már említett Nielsen szerint 9.5 pontos nézettséget produkált. A WCW gyorsan megtalálta azt az embert, aki szerintük a megváltó lesz. A RAW fő íróját Vince Russot igazolták le, hogy irányítsa dolgokat, aki több kárt okozott, mint hasznot. Teljesen értelmetlen viszályokat, meccstípusokat és embereket bookolt, viszont az igazi tehetségeiket a WCW sora elpazarolta. Először Chris Jerichot vesztették el, majd később a többi technikás birkózóikat, akik az adásuk gerincét alkották: Chris Benoit-t, Eddie Guerrero-t, Perry Saturn-t és Dean Malenko-t. Mind az öten a WWF-ben kötöttek ki. Jericho a Y2J gimmicket öltötte magára és The Rock ellen debütált, míg a többi négy a The Radicalz-ként a RAW 2000.Január.31-i epizódjában érkezett meg mindössze két héttel azután, hogy Benoit megnyerte a WCW világbajnoki címét. A Nitro nézettsége folyamatosan esett. A termék minősége még jobban hanyatlott. A mélypont akkor következett be mikor a Világbajnoki címet megnyerte a színész David Arquette, ami talán az utolsó szög volt a WCW koporsójában. Közben Ted Turner fokozatosan elvesztette az irányítást a szervezet felett, miután először Turner cége egyesült Time Warner-rel, ezután pedig a Time Warner az America Online-nal (AOL). A WCW pedig átváltozott egy igen komoly pénznyelővé, hiszen 62 millió dollár veszteséget termelt az évben. Több pletyka keringett ekkor, hogy sorban állnak a vásárlók a WCW-ra, azonban a teljes összeolvadás elött Ted Turner az összeset megvétózta. A lehetséges vevők között volt Eric Bischoff is, aki összeállított egy befektető csoportot és egy több tíz millió dolláros ajánlatot tettek le az asztalra, ekkor azonban még nemleges választ kaptak. Pár hónappal később már az AOL Time Warner is szabadult volna a WCW-tól és felhívták Bischoff-ot, hogy áll-e még az ajánlat. Azonban kiderült, hogy az AOL csak magát a WCW-t adta volna el, azt a műsor sávot viszont nem biztosította volna, ahol a Nitro eddig futott, így a szervezet szinte értéktelenné vált. Ekkor került képbe a WWF, akiknek nem volt szüksége erre a műsoridőre, hogy hasznosítani tudják a WCW megmaradt értékeit. 2001 Március 23-án az AOL Time eladta a WCW Inc.-t az összes bejegyzett márkanevével, a video archívummal és 25 birkózó szerződésével (amiben nem voltak benne a legnagyobb nevek, mint Sting, Flair, Nash, Goldberg mivel az ő szerződésük az anyacéghez kötötte őket több, kisebb névvel együtt, amit utána az AOL még évekig fizethetett.) összesen 3 millió dollárért. Az utolsó Monday Nitro-ra Március 26-án került sor, amit Vince legendás promója nyitott: „Csak idő kérdése és én Vince McMahon felvásárlom a versenytársaim. Én birtoklom a WCW-t… És a WCW sorsa, az én kezemben van”.

Ezzel véget ért a hétfő esti háború a WWF győzelmével. Vince McMahon elérte azt, amiről sokáig csak álmodozott. Az ő szervezete lett az utolsó nagy wrestling szervezet az országban. A WCW és az ECW halálával egy hatalmas űr keletkezett, amit sokan-sokféleképpen próbáltak betölteni. Sokan ezt tartják a Wrestling arany időszakának, de ahogy az eddigi cikkeinkben is láthattátok a csúcsot mindig egy hullámvölgy követett. A WWF-nek pedig az elkövetkező évtizedben sok nehézséggel kellett szembenézni, ami közül az egyik majdnem elpusztította a teljes bizniszt, de erről már a következő cikkben lesz szó.