Eric Bischoff átveszi az irányítást

Bischoff első időszaka korántsem indult sikertörténetként. A WCW 1993-ban közel 23 millió dolláros veszteséget termelt, ami sokak szemében megerősítette azt a véleményt, hogy a korábbi kommentátor nem alkalmas egy ekkora szervezet vezetésére. Eric azonban gyorsan felismerte, hogy a WCW legnagyobb problémája nem a tehetségek hiánya, hanem az üzleti modell működésképtelensége.

Ennek megfelelően több jelentős változtatást hajtott végre. A gyengén látogatott house show-k jelentős részét megszüntette, mivel ezek sok esetben több pénzt vittek el, mint amennyit termeltek. Emellett a televíziós felvételek egy részét Orlandóba, a Disney-MGM Studios területére költöztette, ahol jóval olcsóbban tudtak műsorokat gyártani, mint a nagy arénákban. Ezek a lépések önmagukban még nem tették sikeressé a WCW-t, de stabil alapot teremtettek a későbbi növekedéshez.

Hulk Hogan megérkezik a WCW-be

Hogan parádé a WCW szerződésekor

Bischoff végrehajtotta első igazán nagy húzását. Megszerezte Hulk Hogant.

Ma már nehéz érzékeltetni, mekkora igazolás volt ez. Hogan nem egyszerűen egy nagy sztár volt, hanem a pankráció legismertebb alakja. A WWF országos terjeszkedésének arca, a WrestleMania-korszak legfontosabb szereplője és a sportág első valódi mainstream szupersztárja. Ha valaki a nyolcvanas években meghallotta a pankráció szót, jó eséllyel Hulk Hogan jutott először az eszébe.

A történet külön érdekessége, hogy Hogan ekkor éppen Orlandóban forgatta a Thunder in Paradise című televíziós sorozatot. Bischoff felismerte a lehetőséget, és lecsapott rá. A szerződtetés nemcsak egy újabb sztár megszerzését jelentette, hanem egy egyértelmű hadüzenetet is Vince McMahon felé.

A WCW végre összehozhatta azt az álommérkőzést, amelyről a rajongók évek óta beszéltek: Hulk Hogan és Ric Flair rivalizálását. A WWF ikonja és az NWA/WCW legnagyobb legendája végre összecsaphatott.

A várt robbanás azonban elmaradt. Bár a feud sikeres volt és komoly figyelmet kapott, a PPV-eladások nem nőttek akkorát, mint amire a szervezet számított. Hogan érkezése legitimálta a WCW-t az országos közönség szemében, de még nem hozta meg azt az áttörést, amelyre Bischoff vágyott.

Ahhoz valami sokkal nagyobb dologra volt szükség.

Megszületik a Monday Nitro

Luger az első Nitro-n

A fordulópontot egy találkozó jelentette Ted Turner irodájában. Bischoff arra számított, hogy magyarázkodnia kell majd a gyenge pénzügyi eredmények miatt, esetleg a nemzetközi terjeszkedési tervekről kérdezik. Ehelyett Turner egyetlen kérdést tett fel neki:

– Eric, mire van szükséged ahhoz, hogy versenyezni tudjunk Vince McMahonnal?

Bischoffot váratlanul érte a kérdés. Időt akart nyerni, ezért az első dolgot mondta, ami eszébe jutott:

– Egy főműsoridőben sugárzott heti műsorra.

Turner állítólag azonnal a jelenlévő televíziós vezetőhöz fordult:

– Adjanak Ericnek egy órát hétfő esténként.

Ezzel a mondattal nemcsak a WCW jövője, hanem az egész pankráció története megváltozott.

1995, szeptember 4-én debütált a WCW Monday Nitro. Az időzítés nem volt véletlen. Az adott héten a WWF RAW nem jelentkezett új adással az US Open miatt, így a pankrációs közönség figyelme teljes egészében a Nitro felé fordulhatott.

Bischoff pedig rögtön megmutatta, hogy nem a hagyományos szabályok szerint akar játszani.

Az első adás egyik legnagyobb pillanata Lex Luger váratlan megjelenése volt. Luger előző nap még WWF-house show-n szerepelt, így a rajongók jelentős része nem is tudta, hogy távozott Vince McMahon cégétől. A debütálás sokkolta a közönséget, és egyértelművé tette, hogy a WCW mostantól nem védekezni fog, hanem támadni.

A hétfő esti háború hivatalosan is elkezdődött.

Bischoff ráadásul olyan eszközökhöz nyúlt, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Mivel a Nitro élőben ment, a RAW pedig gyakran felvételről, rendszeresen bemondta a konkurens műsor eredményeit. A cél egyszerű volt: ha a nézők már tudják, mi történik a RAW-ban, nagyobb eséllyel maradnak a WCW csatornáján.

1995 decemberében újabb látványos támadás érte a WWF-et. Alundra Blayze, a WWF regnáló női bajnoka a WCW-hoz szerződött, miután korábban a WWF pénzügyi okokból felbontotta a szerződését. A bajnoki övet nem kérték vissza időben, amit Bischoff azonnal kihasznált.

A következő Nitro-adásban Blayze egyszerűen kisétált a ringbe, felemelte a WWF női bajnoki címét, majd élő adásban a szemetesbe dobta.

A jelenet azonnal történelmi pillanattá vált. A WWF számára megalázó volt, a WCW számára pedig újabb győzelem a médiacsatában.

Az nWo örökre megváltoztatja a pankrációt

Megszületik az NWO

Az igazi áttörést azonban nem Hogan érkezése vagy a Nitro indulása hozta el, hanem két másik igazolás.

1996-ban a WCW megszerezte Scott Hallt és Kevin Nasht, akik a WWF két legnagyobb sztárjának számítottak. Bischoff azonban nem egyszerűen új karaktereket adott nekik. Ehelyett valami olyat alkotott, amit addig még nem látott a pankrációs világ.

Hall és Nash úgy jelentek meg a WCW műsoraiban, mintha valójában a WWF küldte volna őket, hogy átvegyék az irányítást a konkurens szervezet felett. Saját magukat The Outsidersként emlegették, és minden megjelenésük azt sugallta, hogy valami sokkal nagyobb dolog készülődik. A rajongók imádták. A történetszál egyszerre volt valóságos, titokzatos és teljesen új. Senki sem tudta pontosan, mi történik, és pontosan ez volt benne a zseniális. A csúcspont az 1996-os Bash at the Beach gálán érkezett el. Hall és Nash egy rejtélyes harmadik ember oldalán nézett volna szembe Stinggel, Lex Lugerrel és Randy Savage-dzsel. A mérkőzés során Luger gyorsan kiesett a küzdelemből, így mindenki a titokzatos partner érkezését várta.

Ekkor megjelent Hulk Hogan.

A közönség üdvrivalgásban tört ki. Hogan besétált a ringbe, majd minden idők egyik legikonikusabb pillanatában beadta a Leg Dropot Randy Savage-nek. Abban a pillanatban megváltozott a pankráció története. Megtörtént minden idők legnagyobb heel turnje. Megszületett a New World Order. Hulk Hogan a pankráció legnagyobb hőséből egyik napról a másikra a leggyűlöltebb emberré vált. Az érdekes azonban az volt, hogy ez az állapot nem tartott sokáig. Az nWo tökéletesen illett a kilencvenes évek közepének hangulatához. A fekete-fehér pólók mindenhol megjelentek, Hogan, Hall és Nash pedig rövid idő alatt antihősökké váltak. Hirtelen menő lett nekik drukkolni. A WCW pedig megállíthatatlanná vált.

A Nitro 83 egymást követő héten keresztül legyőzte a RAW-t a nézettségi versenyben. Vince McMahon birodalma története során először valódi veszélybe került.

A WCW a világ tetején

Miközben az nWo uralta a fő történetszálakat, a WCW más területeken is elképesztően erős volt. Ekkor emelkedett fel Goldberg, aki veretlenségi sorozatával rövid idő alatt a közönség egyik legnagyobb kedvencévé vált. A WCW saját szörnyetegét építette, és a recept tökéletesen működött.

Emellett a cruiserweight divízió teljesen új színt vitt a pankrációba. Rey Mysterio, Eddie Guerrero, Chris Jericho, Dean Malenko és társaik olyan sebességet és látványosságot hoztak a televízióba, amelyet az amerikai közönség korábban alig látott. Míg a WWF elsősorban karakterekre és történetekre épített, addig a WCW ebben az időszakban a ringben is magasabb szintet képviselt.

1998-ra a WCW a világ legnépszerűbb pankrációs szervezetévé vált. A nézettségi rekordok sorra dőltek meg, a PPV-k kiválóan teljesítettek, a merchandise-eladások az egekben voltak, és a közönség lelkesedése határtalannak tűnt.

Úgy látszott, hogy Eric Bischoff megtette a lehetetlent. A WCW nemcsak utolérte Vince McMahont.

Le is győzte.

A felszín alatt azonban már megjelentek az első repedések. Olyan problémák, amelyek néhány éven belül a pankráció történetének egyik leglátványosabb összeomlásához vezetnek.